Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Tanulmányok - Katona Győr Zsuzsa: Az első keresztények a Dél-Dunántúlon az ókeresztény temetők tükrében - Sopianae
pius (138-143) érme is előkerült.] A betegség, amiben ez a gyermek szenvedett (Thalassaemia major) ilyen tipikus formájában csak a mediterraneumra jellemző, tehát a gyermek is ott betegedett meg, vagy szülei hozták onnan a betegséget. A szülők valószínűleg onnan érkeztek a 2. század első felében talán éppen É-Itáliából, amivel akkor Pannonia provinciának szoros kapcsolatai voltak.39 Ez az erős észak-itáliai kapcsolat a korai sírkövek feliratai alapján is nyomon követhető.40 Természetesen nem minden eddig feltárt keresztény épület és sír a keresztények hagyatéka, némelyek biztosan az előtt kerültek földbe, mielőtt a keresztények területünkön megjelentek. Sopianae temetőjében pogány és keresztény temetkezések találhatók egymás mellett, sőt egy zsidó sír is előkerült a keresztény környezetben, annak ellenére, hogy ebben az időben a zsidók általában saját temetőiket használták. 0 Régóta kísérletek történnek a történeti forrásokkal igazolt 4. század végén Pannonia provinciába betelepített foederati népcsoport régészeti hagyatékának megtalálása, de ez nehézségekbe ütközik. A 4. század végén területünön telepedett le a barbarikumból betelepített népcsoportok egy része, akik foederatus statust kaptak.113 Tekintettel arra, hogy a korszakból a temetkezéssel kapcsolatos régészeti leletenyag áll legnagyobb számban rendelkezésre, talán temetkezéseik különbözőségén keresztül lehetne megtalálni a betelepítetteket. A negyedik század végén megfigyelhető temetkezési rítus beli eltéréseket talán ezzel hozhatjuk kapcsolatba. Tipikus negyedik századi mellékletekkel ellátott hamvasztásos sír került elő 1982-ben nem messze délre a későrómai temető magjától114 Korábban Török Gy. is felárt néhány hamvasztásos sírt a lakott településen belül.115 A hamvaszásos temetkezési rítust már a 2. század végén kiszorította a csontvázas temetkezés116 Egy a késői időszak tipikus tárgyi anyagával eltemetett negyedik századi sírt nem tarthatunk sem a korai lakosság maradványának és nem köthetjük a későrómai lakossághoz sem.117 Sokkal inkább ezek a negyedik századra datálható temetkezések a betelepített foederati népesség régészeti hagyatékának tekinthetők. Tóth Endre néhány Alsóhetényben feltárt sírt mellékletei alapján az ugyancsak a negyedik század végén betelepített carpok régészeti hagyatékával azonosított.118 Zsidó lakosság is érkezett Pannóniába más keleti vallások híveivel együtt nem utolsó sorban a keleten folytatott háborúk eredményeként Szíriából és Kisázsiából a 3. század folyamán.119 A zsidóság emlékanyaga Dunaújváros (Intercisa), Aquincum (Óbuda) és Ulcisia Castra (Szentendre) körzetében található meg nagyobb számban. Egy kék üvegpasztából készült a hétágú gyertyatartóval a menórával díszített gyűrű 120 került elő egy fiatal nő sírjában, 1982-ben a sopianaei ókeresztény temető területén. A sírban tipikus negyedik századi sírmellékletek voltak. Nem ez az egyetlen alkalom, hogy zsidó szimbólummal díszített tárgy kerül elő későrómai temetőben. Egy másik zsidó lelet (egy amulett) Dombóváron ugyancsak negyedik századi sírból került elő.121 A negyedik századra a keresztény és a zsidó vallás már világosan elkülönült egymástól, a zsidók is általában zárt gyülekezeteket alkottak, gyakran saját temetőjük volt. Lehetséges azonban, hogy ez csak a nagyobb lélekszámú gyülekezetek esetében volt érvényes, ahol kevesebben éltek, ott nem alakítottak ki saját temetőkerületet. Azokat a tárgyakat tekintjük a római kori zsidóság emlékanyagának, amelyeken a korszakra jellemző (és az óta is fontos szerepet betöltő) szimbólumok a sofar (kürt), az etrog (citrusféle gyümölcse) vagy a lulab (pálmaág) előfordul.122 A 4. században a zsidók kisebb csoportokban éltek a már említett településeken és saját zsinagógájukban tartották szertartásaikat. Később, a 4. század folyamán szétszóródhattak Pannonia provinciában, és esetenként a keresztények által is használt temetőbe temették halottaikat, elsősorban akkor, ha kisebb gyülekezetek jelenlétével számolhatunk az adott településen, vagy csak egyegy zsidó lakos feltűnésével. A továbbélés problémája: Pannonia római feladása és a római lakosság elvándorlása után a lakosság egy része helyben maradt és használta a rómaiak által visszahagyott épületeket, de a cella septrichora építését illetően annak a lehetősége is felmerült, hogy csak az 5. században építették fel. Érdekes a cella trichora falfestményeinek kérdése is. A felső réteg kufita írásjelekre hasonlító mintázatát egyenesen a római kor utáni időből származtatják. Eszerint tehát az 1922-ben Möller által feltárt cella trichora a római kor után is eredeti funkcióját betöltve működött és valószínűleg többszöri átépítésen, átfestésen esett át.123 Pannonia területi egysége megőrződött a Római Birodalom összeomlása után is.124 A későrómai népesség egy része nem hagyta el a provinciát hanem megváltozott körülmények között élt tovább eredeti lakhelyén,125 valószínűleg nagyobb, városfallal körülvett településeken.126 Sopianae, ahol a későrómai épületek nagy része épségben átvészelte a birodalom bukását, ami egyébként nem egy máról-holnapra történt viharos folyamat volt. hanem a provincia egyes helyeinek végleges feladásával járó lassú elnéptelenedés, fontos szerepet játszatott a hunok életében.127 A város lakossága átvészelte a birodalom bukását és folytatta életét valamelyest megváltozott formában.128 A túlélő sopianaei lakosság számára a Hun Birodalma a védelmet is jelenthette.129 Nincs régészeti adatunk arra nézve, hogy a hunok használták volna a későrómai épületeket, de mindenképpen előnyt jelenthetett számukra a nagyváros közelsége.130 Germán törzsek ugyancsak felbukkanhattak a város épületei között. Régészeti emlékanyaguk került elő a mauzóleum és a cella