Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)

Andrásfalvy Bertalan: Szőlőművelés és borkultúra Baranyában

ujjnyira elhelyezett csapon engedik ki, ha inni kívánnak. Ez a bor csersavas, sűrű, tartós. Ebben az egyszerűbb formájában él ma is sokféle a Balkánon, de nem felelt meg a kényesebb ízlésnek, ezért a 18. század folyamán majd lassan átalakul a fehérbor-készítés hatására. (Andrásfalvy B. 1999. 133.) Ez a háborús viszonyok közt terjedő, egyszerűbb vörösborkultűra Baranyában sokfelé teljesen kiszorította a korábbi fehérbortermelést. Az utóbbi csak ott maradt meg, több helyütt visszaszorítva a vörösbor-kultúra alatt, ahol a lakosság nem cserélődött ki teljesen és így továbbélt a fehérbor-kultúra folyamatossága. A rác és bosnyák beköltözéseket követően, így volt ez Pécsett is.

1663-ban, amikor Evlia Cselebi látogatott Pécsre és mézédes fehérbort iszik itt, már csak egyetlen keresztény városrészt említ a budai kapun kívül, a többi már muzulmán. Megírja, hogy minden háznál szőlők, kertek, vízmedencék és szökőkutak vannak, a belvárosban azonban csak muzulmánok és zsidók lakhatnak. (Pécs ezer éve 1996. 86.) Amikor 1664. januárjában Zrínyi Miklós katonái bevették Pécset, a belváros mély pincéiben rengeteg bort találtak, amelyből az eltikkadt és félig megfagyott katonák... „a kelleténél többet fogyasztottak". Ez is bizonyítja, hogy a muzulmán lakosoknak is volt bora. (Pécs ezer éve 1996. 90.)

A török kiűzésekor, 1686-ban és a kuruc háborúk során (1704) Pécs sokat szenvedett. Igen sok lakóját levágták az idegen zsoldosok, majd a kurucok és a legtöbbet a rác határőrök. Amit nem tudtak elvinni magukkal, azt fölégették, és a bort kifolyatták. A szőlők azonban nem pusztultak el, legföljebb gazdát cseréltek. A törökök szőlőit megkapta az egyház vagy a megmaradt és később betelepült német és magyar polgárság, a keleti részen pedig a bosnyákok. A Pécsen házzal rendelkező földbirtokos urak is szereztek szőlőskertet maguknak. A város 1748-ban alkotott szabályrendelete többek között kimondta, hogy Pécsett „senki, ha valaki nem polgár, akár nemes, akár nemtelen, bort vagy mázsört (árulni) contrabant (elkobzás) büntetés alatt nem szabad. Külső borokat pedig senkinek behozni, annál inkább kocsmába árulni ne légyen szabad.” A szabályrendelet 17. pontja külön foglalkozik a szőlőmunkásokkal. „Az kapások pedig ennem utána minden kor 5 órakor a szőlőkben készen legyének, és kapálni, metszeni, karókat föl verni és kötözni, az többi hozzá tartozó dolgokkal együtt véghezvinni Szent György naptul fogvást Szent Mihály napig obligatioinak végbevitelére. A kapásnak nyolc órakor fél óra, tizenkét óra után egy óráig, délután négy órakor fél óra (pihenés) a megnevezett munkásoknak engedtetik.” A 20. pontban pedig: „A szőlőjében senki semminemű marháját se télen, se nyáron, se ősszel sem pedig tavasszal ne próbálja ereszteni vagy hatalmaskodva behajtani. .. Hasonlóképpen, aki a szőlőkben lévő karó lopásban, vagy mellette lévő rőzse szedésben találtatik... minden személy válogatás nélkül ötven pálcával keményen büntettetik.” A város szabályozta a szőlő kötözéséhez szükséges hárs-háncs szedését is a város erdejében; „aki Hársat fosztani szándékozik, az Erdő inspektornál... cédula nyerésért jelentse.” (Pécs ezer éve 1996. 125.) A

18. században Szent Mihálytól Szent György napig minden pécsi polgár árulhatta saját borát, de Szent Györgytől Szent Mihályig csak a Káptalan és a Város közösség borát mérték. A szerzetesrendek nem árulhattak bort. 1747-ben a város földesura 15 kocsmában mért bort, ezért a városi tanács is szaporította a kocsmák számát; végül minden 14-15 házra jutott egy kocsma. (Kovács A. 1967. 123.)

Pécs és Baranya szőlőműveléséről Schams Ferenc részletes jellemzést írt 1832-ben megjelent könyvében. Három baranyai borvidéket különböztetett meg. Első a Pécsi Hegylánc, vagyis a Mecsek, amely Szekszárdig húzódik. A második a Siklós-Hárságyi hegy, amely Hegy-Szent Mártontól Villányig terjed. Ehhez csatlakozik a Virágos és Botsa falu szőlőhegye, „de ezeknek semmi köze nincs a villányihoz” (a bor minőségét tekintve). A harmadik a Bodolyai szőlőhegy, melyből több, külön nevet viselő szőlőhegy ágazik ki, Monostortól (Pélmonostor) Batináig, és Karancs, Sepse, Daróc, Veresmart, Hercegszőlős szőlőhegyeit magába foglalva. Ezt nevezték a rómaiak Mons Aureus-nak, azaz Aranyhegynek.

Palkonya - Pincesor - Palkonya - Kellerweg - The Palkonya Row of Cellars

A pécsi vagy mecseki szőlővidék fehéret, a villányi vöröset, a bodolyai vöröset és fehéret termel, de az utóbbi, Schams szerint, itt semmit érő. A vörös igen jó és erős, de mindannyit a villányi nevével forgalmazzák. Ez utóbbi hegyen sok más vidéki birtokosnak is van szőlője, erről tanúskodnak a szőlőhegyen található „feltűnő” pincés házak.

Schams kitér arra a hagyományra, miszerint a Baranya név a bor és anya szó összetételéből származik, és a vár-