Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Dercsényi Balász: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Baranya megye középkori templomai
Komló - templomrom A fiatal város református temetőjében álló templomrom formája és okleveles adatok azt bizonyítják, hogy az Árpád-korban jeles település volt itt. Az írások azt mondják, hogy a Pécsváradi Bencés Apátság birtoka volt 1256-ban, minden bizonnyal korábban is. A pápai adólajstrom szerint 1333-ban 30 báni dinárt fizetett s ez közepes méretű falut, közepes nagyságú és ellátású templomot jelentett abban az időben. A templom a késői Árpád-korban épült, s a hetvehelyihez volt hasonló. Kelet felé néző szentélye négyzet alakú lehetett s a hozzá csatlakozó néphajó is ugyanilyen alaprajzú volt. Ide - ugyanúgy, mint pl. Cserkúton - a déli homlokzatba helyezett kapun keresztül léptek be a hívek. A kapu kőkerete azonban későbbi, 15. századi, gótikus stílusjegyeket visel. Bogdása Baranya nyugati végében, az Ormánságban fekvő községet - mai ismereteink szerint — oklevél először 1251- ben említette. Papja 1332-ben 20 báni dénárt fizetett pápai tizedként s ezt összevetve a környékbeli, vagy más egyházmegyei adózókkal, szerény jövedelmű községre és templomra kell gondolnunk. A templom keletek déli homlokzata még Árpád-korinak tűnik, de sokszögzáródású szentélyének felmenő falai és a támpillérek inkább a gótikus stílust idézik. Mindezekről bizonyosat, pontosat egy alapos kutatás tud majd mondani. A hódoltság idején - ugyanúgy, mint e vidéken máshol is - reformátusok használták a templomot, de a 18. század közepén peres úton visszaszerezték a katolikusok s nekik köszönhetők a boltozatok, a sekrestye és a torony. Malom A falu temploma középkori, s a római katolikus temetőben áll. A pápai adólajstromokban szereplő adatok alapján közepes méretű és anyagi erejű lehetett a 14. században. Egy 1400-ból származó oklevél szerint a pécsi püspök az itteni birtokait a neki katonai szolgálatot teljesítőknek adományozta. A kutatás bebizonyította, hogy a 13. század második felében már állt a mostani templom keleti fele, a patkóalakú szentély és a három ablakkal, déli kapuval díszített néphajó. Ebből az időből való a szentélyt és a déli homlokzatot díszítő - ma csonka — három részes, speciális (idom) téglából készített főpárkány. Sajátos és elegáns megoldás az is. hogy a déli homlokzaton ez a dekoráció és az alatta lévő három ablak mélyített mezőben kapott helyet. Az építés korát idézi a szentélybelsőben látható A szentélyt lefedő félkupolán töredékesen megmaradt trónoló Krisztus látható egy térdeplő angyallal. A két belső osztópárkány alatt, a szentély hengerfalán csúcsos oszlopokon ülő árkádívek között valaha nyolc apostol állt, de csupán Simon maradt meg. Jobbján Júdás Tádeusz lehetett. Az apostolgaléria a szentélyben nem fért el, a hiányzó négy a diadalíven lehetett. Ez a képtípus a középkori Magyarországon igen kedvelt volt. Legteljesebben Hidegségen (Győr-Moson-Sopron megye) maradt meg, de Csempeszkopácson (Vas megye) is felfedezhetők töredékei. Tóth Melinda Mólomban is a pécsi székesegyházban a 13. század végén dolgozó művészek keze nyomát véli felfedezni. Simon apostol ábrázolásán, de a diadalív felső részén látható, igen töredékes Keresztrefeszités (vagy Szent Kereszt megtalálása) pajzsos, lándzsás katonáin is. Az apostol galéria alatt a cserkúti megoldáshoz hasonlóan virágmintás sáv, majd függönymotívum következik. A 13. század végi falképek elkészültét megelőzően a felszentelési keresztek dekorálták a falakat, közülük öt fedezhető fel a hajó déli és északi falán, valamint a szentélyben. Ezek a templom építésével lehetnek egyidősek, így a 13. század közepére kell tennünk a szokásosnál színesebb és motiváltabb kereszteket. A 15. század végére a templom kicsinynek bizonyult, ezért nyugati falát elbontva, az északi és délit meghosszabbítva, az Árpád-korival azonos nagyságú területtel bővült az épület. Az alapot itt is kőből készítették, de arra nem tégla került, mint a korábbi résznél, hanem tört kőből emelt falazat. Az új részen csúcsíves záródású kapuzat készült s a régit befalazták. Az új részt is falképek díszítették, de ezeknek csupán apró, értelmezésre és értékelésre alkalmatlan, töredékei maradtak meg. A török hódoltságot szerencsésen élte át az épület. A 16. század második felében a reformátusok használták rövid ideig s ők a képeket lemeszelték. Az 1721. évi egyházi látogatás nyomán írt jegyzőkönyv szerint a zsindellyel fedett templom jó állapotban volt, csupán sekrestyéje romos. A harmadik építési periódus a 18. század második feléhez kötődik. Feltehetően egy földrengés és az avultság okozta károkat kellett kijavítani - főleg - a gyengébb falazatú 15. századi részen. Magasabb ívű, téglából falazott csehsüveg boltozat épült a korábbi helyébe. Az utolsó építési periódus a 19. század végi. Lebontották a nyugati homlokzatot támasztó 15. századból származó pilléreket és a végfalra karcsú tornyot ültettek. A toronyaljba nyíló kapuzat feleslegessé tette a késő köereklye- és szentségtartó, valamint az a három keskeny ülőfülke, amely néphajóban fedezhető fel.
