Maráz Borbála: Marcus Aurelius bronz császárportré a római kori Lugioból. (Pécs, 1997.)

MARCUS AURELIUS Antoninus, eredeti nevén M. Annius Catilius Severus ill. Marcus Annius Verus, Kr.u. 121-ben született Rómában, előkelő hispániai család sarjaként. Apja Antoninus Pius császár feleségének a fivére volt, így a császári ház rokonságához tartozott. Már kisgyermek korában Hadrianus császár környezetében élt, és kitűnő nevelésben részesült, amely az akkori kétnyelvű, görög-latin műveltség alappilléreire (irodalom, retorika és filozófia) épült, s amely a jogtudományra, természettudományokra, zenére és festészetre is kiterjedt. Ifjúkorában a sztoikus filozófia hívévé vált és annak egyik legjelentősebb képviselője lett. Hadrianus halála után, 138-ban az utód, Antoninus Pius adoptálta és a császári cím várományosává tette. A császári hatalomban osztozva az államügyek intézése mellett is, maradék idejét a filozófia tanulmányozására fordította. Fiatal korától császárnak nevelték; s noha hajlama és érdeklődése a filozófia, a szemlélődő - elmélkedő életmód felé vonzotta, mégis vállalta, amit a sors rámért: 161-ben, amikor Antoninus Pius meghalt, a senatus felszólítására átvette az államügyek intézését. A császári hatalmat önként megosztotta adoptált testvérével, Lucius Verus-szal (161-169), majd 177-től fiával és kijelölt utódjával, Commodus-szal. Mint uralkodó a sztoikus filozófia tanításait igyekezett érvényesíteni az állam vezetésében. „ Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat - mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes, tántoríthatatlanul kötelességtudó. Arra törekedj, hogy az maradj, amivé a filozófia igyekezett tenni."- írja „Önmagához" Elmélkedései-ben. A valóságban azonban majdnem két évtizedes uralkodása alatt élete nagyrészt a római birodalom védelmében folytatott harcok közepette telt. A britanniai lázadás leverése, a parthus háborúk, valamint a barbár quádokkal és markomannokkal folytatott háborúk után a pannóniai, dunai határokon vívott sorozatos harcokat a keletről támadó barbár népek ellen. Ezeknek a háborúknak az emlékét örökíti meg a császár római emlékoszlopa.