Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)
A bronzkor kutatása Magyarországon: a múlt és a jelen (Kovács T.)
A bronzkor kutatása Magyarországon: ajnidt és a jelen mi a majd másfélszáz éves magyar A bronzkorkutatást illeti, van hová és van miért visszatekinteni. Első fénykora az 1860-as évek végétől a századforduló körüli évtizedekig tartott. Rómer Flóris több korszak emlékeit áttekintő szakmunkájának megjelenése (1866), valamint két központi folyóirat - Archaeologiai Közlemények (1860), Archaeologiai Értesítő, 1868) beindítása után, s nem utolsó sorban az 1876-os budapesti Ősrégészeti Kongresszus hatására bontakozott ki országosan a régészeti emlékek tudatos gyűjtése és közzététele. Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte pedig 1867-től kedvező gazdasági és szellemi hátteret biztosított művelődéstörténeti egyletek és társulatok működéséhez, s ami igazán fontos: a vidéki múzeumi hálózat kialakulásához. Mindezek eredményét bővülő gyűjtemények, forrásközlő szakcikkek, helytörténeti monográfiák sora jelzi, s megannyi, ma is kikerülheteden forrásanyagot eredményező ásatás Tószegen, Tökölön, Verseczen (Vrsac), Vattinán (Vatin), Tiszafüreden, Velem-Szentviden, Egyeken, Hajdúbagoson, majd mintegy korszakzáróként: Perjámoson (Periam) és Pécskán (Pecica). Mondhatni, ezekbe gyökerezve születhettek meg Pulszky Ferenc (1883), Hampel József (1886-1896), Wosinsky Mór (1904) monográfiái, amelyek révén a magyarországi bronzkorkutatás elérte, bizonyos vonatkozásban meghaladta a korabeli őskorkutatás nemzetközi színvonalát. Különösen fontos volt Hampel József háromkötetes munkája, hiszen a szaktudomány széles körben ennek révén kapott először teljes képet a Kárpát-medence sokszínű fémművességének gazdagságáról (1. kép). /. kép: A rácegresi ékszerkincs rajza Hampel J. monográfiájából. A telep- és sírleletek, de elsősorban a nagyszámú bronz- és aranykincs meggyőzően bizonyította, hogy az alpesi régió és Skandinávia mellett a bronzkori Európa igazán jelentős fémműhelyei a Kárpát-medencében működtek. Produktumaik közül mennyiségben és minőségben is kiemelkednek a Felső-Tiszavidéken és Erdélyben talált bronz- és aranyleletek. CLXI.
