Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A magyarországi bronzkor fémművessége - Késő bronzkori műhelyek: a kézművesség központjai (Kemenczei T.)

bronz kincslelet maradt fenn. A gyártott bronztárgyak formája alig változott, a díszítőmotívumaik azonban különböznek az előző periódusból való termékekétől. A tokos balták oldalát többször szögletes és függőlegesen ívelt bordákkal díszítették, az élrészüket szélesebbre formálták meg. Az ebből a korból származó sarlók szélén van csak egy-egy borda. Az ékszereknél módosulást jelentett a nyolc spirálkorongos hátú fibulák és a karikacsüngők divatjának elterjedése (30. tábla). A kedvelt ékszerek közé tartoztak a díszítetlen huzalkarperecek és a nyakperecek is (31. tábla). Az észak-magyarországi és délkelet-szlovákiai kardműves mesterek a kardok markolatát legtöbbször függőleges és vízszintes vonalcsoportokból álló mintával díszítették. Remekművű fegyvereiket több nagy kardlelet is tartalmazta. A bronzipar nagyarányú fejlődése az élénk kereskedelemnek volt a következménye. Észak-Európától Görögországig azonos típusú markolamyújtványos kardok, tőrök, sisakok, lándzsák alkották a harcosok fegyverzetét. A kárpát-medencei műhelyek Dél-Németországból származó minták alapján is készítettek spirálmintás díszű, tömör markolatú kardokat, és termékeiket a Kárpátoktól északra fekvő területekre is szállították. Hasonló bronz vödröket, csészéket KözépEurópában több helyen is gyártottak, amelyek innen Észak-Itáliába is eljutottak. Az egyik fő európai, észak-déli kereskedelmi útvonal Nyugat-Magyarország területén, Sopron és Velem-Szentvid közelében vezetett át. Ezt borostyánkő útvonalnak is nevezik, mivel a Balti-tenger partvidékén található, megkövesedett fenyőgyantát, a borostyánt ezen át szállították egész Észak-Itáliáig. A bronztárgyak, a réz és ón nyersanyag rendszeres kereskedelmét nagy erődített telepek, hatalmi központok ellenőrizték, amelyek némelyikén komoly bronzfeldolgozás is folyt. A Kr.e. 10. század második feléből és a 9. század elejéről származó bronzkincsek többsége Kelet-Magyarország területén került elő. A Tisza-vidéki bronzműves mesterek legszebb alkotásai az edények és a kardok voltak. A szép formájú vödröket bordákból, kisebb-nagyobb bütykökből, dudorokból álló ornamentikával, madárfej alakú pontozott mintákkal díszítették (34. tábla). Sajátos díszítőstílusukat átvették északeurópai és észak-itáliai műhelyek is. Jellegzetes alkotásaik voltak a bográcsok, amelyek szintén keresett árukká váltak. Tisza-vidéki típusú bográcsok elkerültek olyan távoli területekre, mint Kelet-Franciaország, Dél- és Észak-Németország is. Ugyanakkor Tisza-vidéki műhelyek is átvették más területekről származó bronzedény-formák készítését. Ilyenek a bütyökmintával díszített közép-európai eredetű csészék. A bronzöntés mesterremekei a csészés markolatú kardok. Markolatukat finoman bevésett geometrikus mintaelemekkel díszítették. Ezeket a fegyvereket, a bronzedényekhez hasonlóan, különböző népek vezető rétege vásárolta meg a Tisza-vidéki műhelyektől. A korszak ékszerdivatjára a félkörátmetszetű, bevésett fenyőágmintával vagy ékalakú vonalcsoportokkal díszített karperecek, szeművegformájú fibulák, lemezhátú és spirálkorongból álló fibulák voltak a jellemzők (32. tábla), amelyek egész Közép-Európában kedvelt ékszerformák voltak. Az eszközök formája keveset változott az előző periódushoz képest. A balták