Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A magyarországi bronzkor fémművessége - Késő bronzkori műhelyek: a kézművesség központjai (Kemenczei T.)

Az ilyen lelőhelyek között lehet megemlíteni Regöly-Földvárt és Lengyel-Földvárt, amelyek mindegyike sáncokkal, védőárokkal megerősített település volt. Az észak-magyarországi hegyvidéken, a kyjaticei kultúra területén a Dunántúlhoz hasonlóan szintén voltak a késő bronzkorban olyan települések, amelyek helyén több bronzkincset is találtak: az Ipoly folyó völgyében fekszik a Szécsénynél lévő Benczúrfalva-Maj őrhegy, a Bükk hegység déli szélén található a Miskolc melletti Ohuta/Bükkszentlászló-Nagysánc. Az előbbi erődített telep a 13-12. századtól a 9. századig állt fenn. Az innen előkerült leletek között öt bronzkincs is van, amelyek kétségtelenül a helyi bronzművesség termékeiből állnak. Bükkszentlászló-Nagysáncon három bronzkincset találtak, amelyek a Kr.e. 9. századból származnak (33. tábla). Az ásatáson felszínre került kerámialeletek tanúsága szerint ezen a helyen a Kr.e. 10. században települt meg a kyjaticei kultúra népe. A település széleit földből és terméskövekből készített sánccal erősítették meg (23. kép). A gávai kultúra népének alföldi területein eddig még nem ismeretes olyan nagy késő bronzkori településhely, amelyről nagyobb számban kerültek volna elő a bronzművesség emlékei. A Poroszló-aporháti nagy telepen folyt bronzöntés meglétéről egy öntőminta szolgáltat bizonyítékot. Említést érdemel az a tény, hogy Szentes-Nagyhegyen három nagy bronz kincsleletet is találtak. Itt viszont eddig még nem fedezték fel a gávai kultúra népének településnyomait. A nagyszámú Tisza-vidéki bronzleletből azonban következtethetünk arra, hogy azon a vidéken is működtek nagy fémműves műhelyek. i 24. kép: Késő bronzkori ház rekonstrukciója FelI sőtárkány- Várhegyről. A Kr.e. 11. századból a mai Magyarország területén 137 bronz kincslelet került napvilágra. Közöttük többségben vannak az eszközökből álló leletek. E kor bronziparának jellemző termékei voltak a függő ékalakú bordákkal díszített tokos balták, íves peremű tokos balták, szárnyas vésők, tokos vésők, fűrészpengék, bordázott markolatú sarlók. Ilyen tárgyakat tartalmazó leleteket a Dunántúlon többek között Szentgáloskéren (27. tábla) találtak. Fegyver kevés van ezekben a leletekben, s azok is főleg töredékek. Ezek többségükben lándzsahegyek, ritkábban markolatnyújtványos és tömör, korongos markolatú kardok (26. tábla). A harcosok fegyverzetéhez még sisak tartozott (28. tábla). Egyes leletekben még különböző ékszerek (fibulák, nyak- és karperecek, csüngők, gombok) találhatók. Eszközöket, ékszereket az egész ország területén szinte azonos formában készítettek. A fegyverek közül a korongos, tömör markolatú kardok gyártására Észak-Magyarország területén alakultak ki kardműves műhelyek. Termékeikből áll a Recsken talált kincslelet (29. tábla). A bronzipar fejlődése töredenül tartott a Kr.e. 11. század második felében és a 10. század elején is. Ebből a korból 46