Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A magyarországi bronzkor fémművessége - Bronzművesek, harcosok, kincsleletek (Kovács T.)-

sem lehettek azok, hiszen a fémműhelyek nem feltétlen azonos helyről szerezték (szerezhették) be a nyersanyagot ill. a félkész árut, és ami fontosabb: földrajzi fekvésük, kapcsolatrendszerük szerint különböző, nagy területekre kiható fémművességi központok vonzáskörébe kerültek (17. kép). Az egyik ilyen a közép-európai fémművességi központ volt, amely a Kr.e. 2. évezred első századaiban az Alpok térségében és a Szudéta-vidéken, itáliai és nyugat-európai hatás alatt, sztyeppéi eredetű típusokat is beolvasztva jött létre. Elsősorban ennek a kereskedelmi vonzáskörébe tartozott a Dunántúl, ahol a Kr.e. 18. századtól kezdve egyre több közép-európai készítmény tűnt fel (bronzmarkolatos tőrök, ívelt élű peremes vésők, öntött nyakperecek, korongos fejű tűk, drótból tekercselt hajkarikák stb.). A dunántúli műhelyek részben ezeket utánozták, részben új, olykor csak egyegy népesség műhelyeire jellemző formák gyártását kísérletezték ki. Ilyenek voltak például a mészbetétes edények kultúrájának kincsleleteiben gyakran előforduló ékszerek, a keresztbordás, a fésű ill. horgony alakú csüngők (7. és 10. tábla). 17. kép: Európa fontosabb érc- és ásványlelólielyei. 1. réz, 2. ón, 3. arany, 4. borostyán. A Tiszától keletre, erdélyi központtal alakult ki a másik jelentős, a magyarországi bronzkor szempontjából fontosabb kelet-kárpáti (erdélyi-Tisza-vidéki) fémművességi centrum. Műhelyei a Kr.e. 17-16. században a formákat, de különösen a díszítés mintakombinációit tekintve kimagasló művészeti értékű tárgyakat készítettek. Ez a fémművesség egyedenként, de egészében is e területen