Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)
A magyarországi bronzkor fémművessége - Bronzművesek, harcosok, kincsleletek (Kovács T.)-
soha meg nem ismételt színvonalon gyártotta jellegzetes fegyver- és ékszertípusait: a nyéllyukas harcicsákányokat, bronzmarkolatos kardokat, spirálkorongban végződő karpereceket (21. kép és 4. tábla). A főleg erdélyi műhelyekben készült aranytárgyak, így a ruhadíszként használt kisebb-nagyobb lemezkorongok (13. tábla), spirálkorongos karperecek, ovális hajkarikák, gyöngyök, nyéllyukas harcicsákányok kisebb számban a kor arisztokráciájának sírjaiból, nagyobb mennyiségben pedig elrejtett (?) kincsekből ismertek. A magyarországi bronzkor szempontjából fontos két fémművességi központ mind területileg, mind készítményeik összességét tekintve jól elválasztható egymástól. Persze csupán annyit jelent ez a megkülönböztetés, hogy a központi műhelyek többé-kevésbé azonos tárgyakat készítettek (főleg fegyvert és munkaeszközt), és a kereskedelem révén ezekkel elárasztották a vonzáskörükbe tartozó vidékek lakóit. Egyidejűleg a középső bronzkori kultúrák önálló fémművessége is kialakult valamely nagyobb egységen belül, sok, különösen az ékszereken megfigyelhető, sajátos jeggyel. Sajnos, igen keveset tudunk a műhelyekről, a munkafolyamatokról, s magukról a fémművesekről. Alig néhány közvetlen, azaz korabeli adat áll rendelkezésre. Ezek egyike a vatyai kultúra magaslati telepén (Lovasberény-Mihályvár) feltárt öntőműhely-részlet. A telepen végzett ásatás tisztázta, hogy a belső árokkal elválasztott terület egyik részén („nagyvár") voltak a lakóházak, az alacsonyabban fekvő platón („kisvár") a gazdasági jellegű épületek, gabonatároló vermek, műhelyek. Az itt talált egyik épület szerkezete és leletei arra utalnak, 18. kép: Öntőműhely részlete a Lovasberény-mihályiúri magaslati telepről. hogy öntőműhelyként használták (18. kép). Lyukak jelzik a téglalap alakú, földbe mélyített épület tartógerendáinak helyét. Északi felében két tűzhely is volt egymás mellett: az egyik egy ovális gödörben, tapasztott felülete körül öt kis lyukkal, amelyek a tűzhelyet védő (vagy a léghuzatot biztosító) faszerkezet létére mutatnak (A). A másik tűzhelyet közvetlenül a padlóra tapasztották (B). Ehhez hasonló a déli részen lévő tűzhely is (D). Az épület nyugati felében két kitapasztott falú gödör mellett egy cserepekkel alapozott, letapasztott falú padka került elő. Felületén a használat során átégett, piskóta, gömbszelet és henger formájú mélyedéseket lehetett megfigyelni (E), amelyek - jellegük alapján — ilyen formájú bronz nyersanyag kiöntésére szolgálhattak. Az épületben egy agyag öntőkanál és egy övkapocs öntőmintája került elő, mintegy megerősítve, hogy
