Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)
A magyarországi bronzkor fémművessége - Bronzművesek, harcosok, kincsleletek (Kovács T.)-
technológiától eltekintve a vueedoli-zóki kultúrában megtaláljuk mind a részben nyitott, mind a zárt öntőforma használatának a bizonyítékait. Az is nyilvánvaló, hogy a fejlődés során az utóbbi típus vált uralkodóvá, és ennek továbbfejlődése vezetett a már teljesen zárt öntőforma középső bronzkori elterjedéséhez. A Zokon feltárt leletek alapján úgy véljük, hogy a fajszi és a dunakömlődi balták a vucedoli-zóki korszakhoz tartoznak, és a bronzkor kezdetének fémművességében ugyanúgy a vucedoli hatások érvényesülnek, mint az edényművességben az már régóta ismert. A Fekete-tenger körüli fémművességi zóna tehát éppen a vucedoli-zóki kultúra közvetítése révén éri el legnagyobb kiterjedését, hogy a középső bronzkorban már stabilizálódott helyi kultúrák bázisán fejlődjön tovább. A jellegzetes nyéllyukas balták megjelenésével és elterjedésével jellemezhető korszakot nevezhetjük késői rézkornak, eneolitikumnak, vagy „átmeneti" korszaknak. Mindazonáltal a korszakelnevezés akkor helyes, ha figyelembe veszi, hogy éppen ez a metallurgia a legkorábbi, sokszor az „in statu nascendi" bronzkor sajátos, megkülönböztető jegye. A korszak egyik lényeges sajátossága, hogy ennek a technológiának a terjedése mindenütt az új kultúrák kialakulásához kapcsolható, a délkelet-északnyugat irányú kulturális diffúzió világosan követhető. A kezdőpontok az Észak-Balkánon jól meghatározhatók: itt a többé-kevésbé azonos korszakhoz tartozó Mihalic (Ezero II) és vucedoli kultúrák, ezektől északra pedig a somogyvári-vinkovci, Makó-KosihyCaka, Glina III-Schneckenberg B-Jigodin telepeken jelennek meg a bronzkori metallurgia első emlékei. Ezero és Thermi, vagy Poliochni és Trója hasonló leletei, a rokon edényformák és díszítések csak néhány elemét jelenítik meg annak a sokszínéi kultúrának, amelynek keretein belül a fémműves technológia is fejlődött. Az Egeikum korai bronzkora és a Kárpátmedence bronzkori fejlődésének kezdete azonos történeti-kronológiai szakaszhoz tartozó jelenségek. A bronzöntés általánossá válását jelzi a tégelyek, az agyag és kő öntőformák, az agyag fúvókák általános és széleskörű elterjedése a Kr.e. 2. évezred elején a Kárpátmedence kora bronzkori kultúráiban. Miközben a Balkán déli részén a kulturális fejlődés a mykénéi civilizáció kibontakozása felé haladt, a Kárpát-medencében is társadalmi-etnikai konszolidáció ment végbe, amely a metallurgia széles körű és rendkívül dinamikus fejlődését hozta magával. Új kapcsolatok és új ismeretek vezettek a bronzművesek sajátos társadalmi csoportjának a kialakulásához, új típusú tárgyak és új típusú fém, az ónnal vagy antimonnal ötvözött réz, az igazi bronz megjelenéséhez. Bronzművesek, harcosok, kincsleletek IJBJIind a produktumok mennyiségét, mmm mind pedig technikai színvonalát illetően a bronz- és aranyművesség a Kr.e. 2. évezred középső harmadában teljesedett ki igazán a Kárpát-medencében. Ám a gyártott termékek sem formájukat, sem motívumaikat tekintve nem voltak egységesek. Márcsak azért
