Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A magyarországi bronzkor fémművessége - Rézkori hagyományok és a bronzkori technika kezdetei (Ecsedy I.)

a késői rézkorban már inkább vucedoli mint tiszapolgári jellegű ércekre és olvasztási technológiára utal. Ennél is fontosabb, hogy valószínű a késői rézkori kultúrák népességének továbbélése a vucedoli korszakban. Ilymódon a Retz-Bajc-Mondsee és badeni periódus metallurgiája némi helyi bázist képezhettek, amely alkalmas volt a vucedoli fémművesség megindulására. Tagadhatatlan, hogy a Fekete-tengervidéki és korai helladikus fémművesség önmagában teljes eszközkészlete a kulturális diffúzió révén érte el az Észak-Balkánt és a Dunántúl déli részét. Ugyanakkor a vucedoli népesség nagyrészt helyi eredetű volt, és a technológiai tapasztalatok, a mesterségbeli képességek kialakulása nyilván megelőzte az újfajta módszerek és eszközök megismerését és használatba vételét. Az első bronzkori műhelyek A bronzkori technológia egyik legfontosabb bázisát jelentette a vucedoli kultúra fémművessége, amely nagy részben a kultúra fejlődését biztosító stabilitásnak köszönhette virágzását. Ezt a nyilvánvaló tényt azért hangsúlyozzuk, mert a technológiai fejlődés szempontjából nagyon is lényeges összefüggés állapítható meg a gazdasági-kulturális stabilitás és a metallurgia termelékenysége között. A vucedoli kultúra gazdálkodása a települések körzetének intenzív mezőgazdasági (gabonatermelés, állattartás) kihasználásán, a jól szervezett halászaton és vadászaton, valamint a háziiparok (fazekasság, szövés-fonás) magas színvonalán alapult. Ehhez járult a késői rézkortól kezdve bizonyíthatóan a nagyarányú gyapjútermelésre alkalmas juhállomány, és a tej, valamint tejtermékek előállítása és fogyasztása is. A jól védhető települési központokban élt a népesség nagyobb része. Ezeknek a településeknek a leletanyaga jólétet tükröz, és a kultúra területén belül nagyfokú egységességet mutat. Ennek a konszolidációnak a körülményei között az egyes telepeken kialakultak és működtek a fémeszközöket készítő műhelyek, amelyekben a mesterség nyilván apáról fiúra szállt. A fémművesek számára a rendszeres alapanyagellátást a jól szervezett cserekereskedelem biztosíthatta. A vucedoli kultúra központi telepeinek összeomlása után a fémművesség termelése érezhetően lecsökkent, de ez a csökkenés nem vezetett a technológiai ismeretek eltűnéséhez. Egyfelől tehát bizonyos, hogy a bronzkori technológia a vucedoli kultúra időszakában alakult ki, másfelől viszont nem tisztázott a következő periódus, tehát a kárpát-medencei ún. teli-kultúrák korát közvedenül megelőző szakasz metallurgiája. Kétségtelen azonban, hogy a középső bronzkor gazdag fémművességének a gazdaságikulturális stabilitás lesz az egyik legfontosabb tényezője, amint ez korábban a vucedoli kultúra esetében is volt. A Zók-várhegyi telepen két kisebb körzetben találtuk meg a fémművesek eszközeit. Ezek öntőformák, öntőtégelyek, agyag fúvókák és egy olvasztókemence töredékes maradványai. Kisméretű, vastagfalú öntőtégely került elő a Nagyárpádon feltárt telep somogyvári-vinkovci típusú anyagából, és a legészakibb vucedoli település, Dunaszekcső-Várhegy felszíni leletei között is volt egy öntőformatöredék. Ezt a korszakot képviseli a fémleletek közül a Majson előkerült balta, de a Fajszon és Dunakömlődön talált raktárleletek is jól jelzik, milyen fontos