Várkonyi György (szerk.): Uralkodók, szentek és amatőrök. 18. századi portré-miniatűrök a Habsburg-Lotharingiai házból - A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai (Pécs, 1999)

Verschiedenheit, das Herz zur Andacht macht bereit.” (A változatosság gyönyörködtet. Míg az elme istenes dolgokat szemlél, a szentképek változatossága a szívet elmélkedésre hangolja).’ A 18. század második felére elterjedt nyomtatott imádságoskönyvekben, azok lapjai között szívesen tartottak kisméretű szentképeket. A szentképek, mint ajándéktárgyak mind népszerűbbé váltak. Vallásos tárgyú ábrázolást ajándékozni buzdító, hitre serkentő, a szentek oltalmába ajánló nemes gesztus volt. Főúri személyek között is megtisztelő ajándéknak tartották a többnyire pergamenre, papírra, esetenként elefántcsontra festett miniatűr szentképeket, sőt azok olcsóbb változatait, a rézmetszetes nyomatokat is. Az először 1629-ben Bécsben megjelent Hajnal Mátyás „Az Jézus Szívét szerető szíveknek áj tatosságára szíves képekkel kiformáltatott és azokrul való elmélkedésekkel és imádságokkal megmagyarázott könyvecske...” c. munkájáról, Esterházy Miklós felesége Nyáry Krisztina ajánló soraiban írta „... hogy az képárosoknál találók néminemű szívek formájára kimetszett tizennyolcz képeket... Látá nálam ezeket Nagyságod, és szeme ekadván rajtok elkéré magának, egy kis könyvecskébe béköttette... megkedvelvén több hasonló képeket is vétete és azon elmélkedéseket és könyörgéseket írattatá, egyebekkel is kezdé közlenyi. Ezzel meg nem elégedvén azt is kívánná, hogy kinyomtattatnának”.2 1699-ben Esterházy Orsolya férjének, Esterházy Pálnak neve napjára egy vértanú nőt ábrázoló pergamen miniatűrt ajándékozott, hátoldalán a következő felirattal ,,1699.ben attam kiednek kepeit. Kinek szeretettel szolgáló felesége Groff Esterhas Ursula.”3 1675-ben ugyancsak névnapi ajándékként küldött szentképet Sámbár Mátyás jezsuita szerzetes Batthyányi Borbálának. A mellé írt levélből kiviláglik: a szentképek művészi színvonala is mutathatott valami eltérést a császárvárosban a magyarországiakhoz mérten. „Noha tudom sokkalta szebb képekkel bővelkedik Bécsben nagyságod Szent Borbála napján, de talán nem annyira az magyar versekkel.,я

Vallásos témájú miniatűrök készítése nemcsak az osztrákmagyar birodalom arisztokratáinak körében, hanem a császári udvarban is elterjedt szokássá vált a 18. században. Ezt valláserkölcsi és hitbuzgalmi célok miatt maga a királynő, Mária Terézia személyesen is szorgalmazta. Legkorábbi ismert,

Die der privaten Frömmigkeit dienenden Miniaturheiligenbilder nennt die internationale Fachliteratur Kleine Andachtsbilder, dieser Terminus ist in Ungarn allerdings nicht heimisch geworden. Die unterschiedliche Funktion der Heiligenbilder faßte in seiner Veröffentlichung die Inschrift eines der Heiligenbilder aus der eigenen Sammlung von dem führenden Fachmann dieser Gattung in Ungarn Zoltán Szilárdfy am treffendsten zusammen: “Varietas delectat. Dum mens ad Divos Spectat. Der Heiligen Verschiedenheit, das Herz zur Andacht macht bereit." (Die Abwechslung ergötzt. Während das Gehirn göttliche Dinge betrachtet, stimmt die Verschiedenheit der Heiligenbilder das Herz auf Andacht ein.)’ In den in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts verbreiteten gedruckten Gebetbüchern bewahrte man zwischen den Seiten gern kleine Heiligenbilder. Die Heiligenbilder gewannen als Geschenkobjekte immer mehr an Popularität. Das Schenken einer Darstellung heiligen Inhalts galt für eine Anspornung, eine zum Glauben anhaltende, in den Schutz von Heiligen empfehlende edle Geste. Auch unter den Aristokraten hielt man die meist auf Pergament, Papier, gegebenenfalls auf Elfenbein gemalten Miniaturheiligenbilder für beehrende Geschenke, ja selbst deren billigere Variante, die Kufperstichabdrucke. Uber die zunächst im Jahre 1629 in Wien unter dem Titel “Az Jézus Szívét szerető szíveknek ájtatosságára szíves képekkel kiformáltatott és azokrul való elmélkedésekkel és imádságokkal megmagyarázott könyvecske ...” (“Das zur Andacht der Herz Jesu liebenden Herzen mit herzlichen Bildern ausgestattete und mit Meditationen und Gebeten über derselben erörterte Büchlein...) verlegte Arbeit von Mátyás Hajnal schrieb in einer Widmung die Gemahlin von Nikolaus Esterházy, géb. Krisztina Nyáry wie folgt: ’’...daß ich bei Bildhändlern herzförmig zugeschnittene achtzehn Bilder fand... Eure Hoheit sah diese bei mir, konnte die Augen nicht von ihnen wenden, verlangten diese und ließen sie in ein Büchlein binden...daran Freude gefunden, ließen Sie weitere ähnliche kaufen und die Meditationen und Flehgebete unter diese schreiben, und Sie begannen diese auch anderen zukommen zu lassen. Da Sie dies nicht zufrieden stellte, wünschten Sie, daß sie gedruckt würden”. 2 1699 machte Ursula Esterházy zum Namenstag ihres Gemahls Paul Ester-