Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Hírek, információk a Janus Pannonius Múzeum életéből - Kiss Z.Géza: "Virágot szórtam pazarul..."

szoktak ám fagyni), szívesen küldünk Nektek is néhány fácskát az ősszel." - Ebből a levélből tudtam meg azt is, hogy a bátyjáék nyárádi kertjében lévő kitűnő, törpe Jonathan almafák kákicsi eredetűek, de azokat értő kezek zárt kertbe ültették el és nem a libajárásba, amitől Kiss Géza személyes tapasztalatai szerint "Isten óvjon minden törpefát.." Ebben a levélben olvashatunk arról is, hogy a kert végéből egy darabot megfordíttatott abban a reményben, hogy jó helye lesz majd abban a Kecskemétről hozatott csemegeszőlőnek. Ez a rendelés azt bizonyítja, hogy Kákicson számolni kell a talajviszonyokkal is. Alább ugyanis a templomdomb "sült homok"-jára panaszkodik, amely miatt eddig hiába kísérletezett bármivel.(13) 1937 sikert ós csalódást egyaránt hoz számára. Hódító útjára indul ugyan az Ormányság, de tudományos ambíciói valójában nem teljesülnek. Sokat betegeskedik ő is, családja is, s egyre jobban vágyik a testvéri szeretetre. 1941-tpl minden levélben hívogatja testvérét kákicsi látogatásra és minden hívás mögött ott van nyíltan, vagy burkoltan: "Hátha utoljára!". Tudja, hogy Zoltán bátyját a gyermekkor emlékei, a régi otthon ós a szülők sírja is vonzza Kákicsra, ezért írja megható figyelmességgel:^ két öreg barackfánk egy egy ága vár Benneteket.Barack is lesz rajtuk. Édesanyánk 60 éves rózsabokra most virágzik. Küldök néhány szirmot róla. A síron is ebből a rózsabokorból van." A barackfák motívuma újra és újra előbukkan. "Az öreg barackfák még mindig szép termést ígérnek itt az ablak alatt és várnak haza Téged. Alig van már águk, annak is fele száraz, de várnak. Van sok szép egres, ribizli is, mint diákkorodban valamikor." 1944-ben azt is megtudjuk, hogy a két vén barack azért nyert kegyelmet, mert édesapjuk ojtotta még őket.(14) Fái között járva, amelyeket hol a kedvezőtlen talaj, hol a fagy, hol az élelmet kereső nyulak tizedeltek, egyre gyakrabban jut eszébe az édesapja, aki paraszt őseitől örökölt józansággal, csak bevált tájfajtákat ültetett parókiája kertjébe. Szinte kitörő örömmel kérdi a bátyjától: "Emlékszel-e édesapánk apró, kicsi, téli almájára? Megtaláltam (fáját) a faluban, van már róla 2 éves szép ojtásom, s most újra ojtottunk hármat. Ha megerednek, a háború befejezte örömére, Neked is küldök majd belőle." (15) A háborút mindketten túlélték, de nem tudom, hogy az ősi fa utóda termést hozott volna valahol, pedig ekkor már mindketten vágyódtak a régi ízek után... A kertészkedő lelkész írásai ma már néprajztudományunk féltett kincsei. Szülőházát és templomát az "anyag kegyelme" tartja össze még, de gyorsan hervadó álmainak és kínzó gyötrelmeinek helyén, a kert "...tartott bokrai közt nem lengedez a zephyr." Eltávoztak papjuk után egykori adatközlői, s munkájának tanúi, a faragó emberek, a szövő-fonó asszonyok, az énekesek, a mesemondók, a nála járt írók, költők, tudósok is. Idők múltával már csak családi levelek szórt sorai őrzik kert és gazdája emlékét. Kiss Z Géza kandidátus Jegyzetek 1 Opár= olvadás, árvíz után a legelő füvén visszamaradó, mindent elnyeléssel fenyegető iszap. Ormánysági Szótár. 1952.411 2 1916. március 3. 3 1916. március 29. 4 1918. decembe 13. 5 1924. április 12. 6 Az Ormányság. Klny a Protestáns Szemle 1927. évi évfolyamában. 7 1927. március 14. 8 1927. december 6. 9 1928.április 11, április 25. 10 1928. november 21. 11 1930.november8. 12 1932. április 8. 13 1932. április 13. 14 A barackfákhoz: 1941. június 14., 1943. május 29. 15 1944. április 25.