Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Hírek, információk a Janus Pannonius Múzeum életéből - Dr.Vass Anna: A Zselic védett növényei

A Zselic védett növényei Magyarországon egyes ritkán előforduló növények élőhelyeit a hazai természetvédelem kezdettől fogva védi. Ez azonban csak területi védelem volt, a védelem nem magára a növényfajra, hanem csak az élőhelyére vonatkozott. A legutóbbi időkben Baranya, Somogy, Vas és Zala megyék jártak elöl jó példával, amikor kimondták a területükön a kakasmandikó, a kotuliliom, a szúrós- és a lónyelvű csodabogyó, a keleti zergevirág, a ciklámen stb. faji védelmét. A területi védelemről nem mondhatunk le, hisz lényegében, amikor természetvédelmi területeket jelölünk ki, akkor az ott élő növényfajok is védelem alá kerülnek. A több élőhelyen előforduló növényfajok esetében, ez az emberi kapzsiságnak nyitna utat, kiásva, árulnák a védett ritkaságokat, mondván, hogy ők nem a védett területen, hanem más lelőhelyen szedték. Minden termőhelyet nem védhetünk, ezért fontos a faj védelme is. A faji védelemnek genetikai jelentősége is van. Hiba lenne ha a ritka növényfajokat úgy védenénk, hogy csak egy erős populációjukat óvnánk meg, azzal az ökoszisztémával együtt, amelyben előfordul. De minél nagyobb a génkészlet, annál nagyobb a faj alkalmazkodó képessége. Ha tehát egy faj minden egyedét (egész génállományát) védeni tudjuk, úgy a faj fennmaradását alkalmazkodó képességének teljesebb biztosításával is elősegíthetjük. A védett területeknek, így a Zselic TVK-nek is a védett növényfajok flórájának értékei. A büntetés és anyagi felelősségre vonás a védett növényfajok fennmaradása érdekében történő intézkedések szükséges, és nélkülöhetetlen de nem az egyetlen eszköze. Az oktalanul letépett és elhajított, vagy akár vázába rakott virág is elhervad. A kiskerttulajdonosok - virágkedvelők is csak ideig-órig tudják a betelepített vadon termő ritkaság életfeltételeit biztosítani. Azt az élőhelyet, ahonnan kiásta, nem biztosíthatja neki. Ezért az erdőt-mezőt járó ifjúság akik majd értékeink őrzői lesznek -, a természetjárók, a kiránduló gyerekeket vivő pedagógusok, ásó helyett a fényképezőgép legyen a kezükben, és tanuljunk meg hazánk növényzetének, s vele egy-egy védett területen előforduló ritka képviselőiben az eredeti élőhelyükön gyönyörködni. E bevezető sorok után, következzenek a Zselic védett növényei. Diszes vesepáfrány (Polystichum setiferum) Humuszos sziklák között, szurdokerdőkben, illir bükkösök és gyertyános-tölgyesek patakpartjain ól. A védett területen, mindenféle páfrány szedése tilos! A páfrány gyűjtők nem tudják a hasonló fajoktól megkülönböztetni. Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) Az illatos hunyornak a Mecsekben van az északi elterjedési határa, és a Zselicben, már a kisvirágú hunyor található. Virága sárgászöld szirommá alakult csészelevél, a sziromlevelek un. mézfejtőkké alakultak át. (1-rajz) Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) A mészkő és dolomit alapkőzeteken kialakult fekete rendzina és humuszkarbonát talajok, sekély, ezért gyorsan felmelegedő, napsütötte termőhelyeit, a keleti vagy délies kitettségű domboldalakat szereti. Valamennyi előfordulási helyén tilos a gyökerének kiásása és virágjának, termésének a szedése! Zalai vagy tarka bükköny (Vicia oroboides) A dél-dunántúli bükkösök és gyertyános-tölgyesek jellemző faja. Virágának tarkaságáról helyesebb tarka bükkönynek nevezni, mert a "Zalai" név megtévesztő. Élőhelye a humuszos, televényben és mészben gazdag, üde vagy nedves laza barna erdőtalaj. Védelme, annak ellenére, hogy sok helyen előfordul, indokolt. Génmegőrzés tekintetében védelem alá vont lelőhelyei közé tartozik a Zselic TVK is.