Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Hírek, információk a Janus Pannonius Múzeum életéből - Kiss Z.Géza: "Virágot szórtam pazarul..."

"Virágot szórtam pazarul..." Kiss Géza néprajztudós levelei fákról-kertekről-virágokról Öt-hat évtizeddel ezelőtt még virágos réten, gyümölcsfa erdőn át jutott az utas a gondosan ápolt sugártornyú templommal közös telken álló kákicsi parókiára. A kép hitelét művészi fénykép igazolja az 1937-ben megjelent Ormányság lapjain, de az egykori valóságnak ma már csak szomorú romjait találjuk. A kikericsek most is nyílnak, ha eljön az idejük, de a korábbi állapotokat csak néhány idős ember és pusztuló vén fa juttatja eszünkbe. A lakosság többsége más civilizáció hordozója, ezért nem érdekli igazán, hogy fenyegetően romladozik a templomdomb homokját összetartó 120 éves bástyakerítés, a templom falán statikai eredetű repedés tátong, az ápolatlan tornyot gólyafészek rútítja. A domb alján 1844-ben felépített parókia, a tudós szülőháza elhagyatott, vizes, s némán várja, hogy árából pusztuló templomát mentse az elerőtlenedett gyülekezet. Ez a sors érte más ormánsági parókiákkal együtt a Munkácsy Albert patrióta lelkész által épített szaporcai parókiát is, ahonnan száztíz évvel ezelőtt hozta feleségnek árva Munkácsy Máriát kákicsi otthonába Kiss József prédikátor, ö és kisebbik lelkészfia Géza, kereken 65 évig szolgáltak ezen a helyen. A nagyobbik fiú, Zoltán (a szerző édesapja) csak 19131915 között volt kákicsi lelkész, ő őrizte meg féltő szeretettel öccse leveleit, amelyekből szinte árad felénk régi gyümölcsök, virágok illata, amely elválaszthatatlanul körüllengi a tudós lelkész életének történéseit. Aki olvassa a hol naiv, hol szeszélyes töltésű sorokat, nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy azonos sorsot ért meg kert és kertésze. Erre utal a nemes cserjék és virágok meggyökereztetésére alkalmatlan "sült homok", a "kegyetlen fagy", a "kedvezőtlen, ködös időjárás" kifejezések előfordulása, a nehezen várt kikelet gyakori említése. Mintha erről vallana Az Opár című fájdalmas verésben maga Kiss Géza is. Vittem virágot gyökerestül, Raktam bürüt sáron keresztül. Virágaim mind odahaltak, Sár nyelte be a tölgyfatalpat. Az életmű felől közeledve valóban nem nehéz összefüggéseket kimutatni kert és kertésze sorsában, de amikor 1915-ben ősei parókiájára érkezik a leendő kertész, még csak 24 éves és korára jellemző lendülettel fog hozzá előbb a lelkészi feladatok újrafogalmazásához, majd a parókái egész fundusának átrendezéséhez. 1916 tavaszán megnyesi a Ligetnek nevezett templomdomb kócos akácait és sűrű lombú eperfáit, s közben arra gondol, hogy az udvar egész északi részét hasznot hozó akácfával kellene beültetni. A ligeti asztalt a ház elől elhozott orgonákkal veszi körül és bizakodva írja bátyjának: "Sohase volt még a Liget oly szép, amilyen most lesz"(2). A lipcsei egyetemen és Budapesten töltött évek után mohón élvezi a tavasz "fakadó szépségét", és mámoros örömmel írja: "A házunk előtt kis virágos kertet csináltam. Ugyanide, négy helyre már megeredt szőlővesszőket dugtam...Azonkívül két vesszőt a templomföljárójához, egyet az eperfa mellé, négyet...a ház fala mellé...ültettem". A disznóól szomszédságába három kis szilvafát telepített, amelyek megnövekedvén (ekkor még csak képzelt) disznait fogják táplálni. A templomdomb aljába egészen a pajtáig orgona- és akácsövényt, a méhes elé mézelő virágszőnyeget, fölé futórózsát, vagy szőlőt álmodik.(3) Ezután a kertbe hajtotta az újító szándék. Kizárólag utilitárius szemponttól vezetve kíméletlenül kivágja a régi fák egy részét: a kisebbik sárkörtét, a duránci szilvát, az árnyékszék melletti hitvány kajszit, a téli almákat. A rend tökéletes, az új fák között sétálni gyönyörűséges. 1918