Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Új szerzemények - Romváry Ferenc: Földes Lenke szobrai (1896-1986)

plasztikája híjján marad a megvesztegető testői hatásoknak, a kellemes, de véletlenszerű fény- és árnyjátékoknak, amelyek annyira elkenik, testetlenné lágyítják modern szobrászatunkat. Mesterségileg az igazi nagy mesterekhez kapcsolódik, pszichológiában és formaalakításban a legmodernebb irányzatok képviselőihez sorozható. Lágy és naiv, de ugyanakkor szívós és eltökélt. Módszeresség nélkül dolgozik, s ezért túl a modorosságon, egységes és stílusos a művészete. Nem vad és nem nyers. De nem is eltanult és nem bravúros, mindent maga fedez fel és végtelen kísérletezéssel tökéletesíti. Van ebben a művészetben valami gyermekes esetlenség, s valami anyai megállapodott biztonság, tragikus mélység ós bölcs szemlélődés, amely láthatatlan sugarakban árad ki a műből, a hideg márványt érzékien kellemes anyaggá változtatja és megolvasztja a szemlélő gyanakvó, rideg zárkózottságát. Az első pillanatban semmi rendkívülit, szenzációsat nem nyújtanak ezek a szobrok, de mennél tovább forgolódik az ember, mennél inkább le akarja leplezni jelentéktelenségüket, annál többet árulnak el belső gazdagságukból, kis méretük szinte hatalmassá terebélyesedik, az elnagyoltnak látszható formák feltárják rejtett összefüggéseiket, a felület alatt végtelen finomságaival érzékelhetővé válik a plasztika s végül az is, aki idegenkedve lépett eléjük, ajkán az elragadtatás kifejezésével távozik. Milyen végtelen kár, hogy ez a különös alkotó teljes elzárkózottságban morzsolja le életét, nem olvashatunk róla semmit az újságokban és nem találkozhatunk vele a kiállítótermekben. Szerzetes ő, s a művészetének ajánlja mindenét. Életformája a folytonos tevékenykedés, nem kívánja, az idegen területek izgalmait, tekintetét befelé, önmaga emberi lényegére fordítja, s amit érzékeny ujjaival megformál, az ennek a lényegnek harmonikus zengzete. Budapest peremén egy kerti házban él, szerényen, mint a boldog szegények és olyan elragadtatásban, mint a szentek. A magam részéről örömmel lépek azok sorába, akik Földes Lenke primitív és gazdag, egyszerűen közvetlen, lélekből formált és anyagban harmonikusan megoldott művészetét nagyra becsülik és babért nyújtanak át érte az asszonynak, aki fáradhatatlan munkával kőbe faragja életét."