Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)

Ormánsági konyhaszekrény restaurálása

A gombák károsítása szintén a már említett részeken figyelhető meg. A lábak alsó részein, a szekrényrész tetőlapjának a faanyagában, melyek vörösesbarna színűek, hosszanti és haránt repedések vannak. A KEZELÉS A felületi szennyeződéseket, főleg a tárgyra vastagon rárakódott port, mechanikusan kefékkel távolítottam el. Ezután a konyhaszekrényt alkatrészeire szétszedtem. A felülethez jobban tapadó zsírszerű ill. festék anyagokat először zsíralkoholszulfátos habbal, kevés vízzel átkeféltem. A polc tetején, az edények okozta vastag, összeégett, poros zsíros cementálódott szennyeződést mechanikusan citlinggel (szfnlőpenge) tisztítottam. A polc oldalain a feltehetően olajos eredetű, fekete színű folyásnyomokat dimetil formamiddal oldottam le. RAGASZTÓ-KITTELŐ-KÖTŐ ANYAGOK A RESTAURÁLÁS SORÁN A munka során olyan anyagokkal dolgoztam, amelyek ó hazai kereskedelemben is beszerezhetők. A konyhaszekrény alkatrészeit Legnofix-szel (A:B = 12:1) ragasztottam. A bútoron talált kisebb repedések, lyukak kitömésére (a lapalkatrészeken: kívül—belül, a profilozott részeken) folyékonyfát készítettem. Ezt a kittelő anyagot több éve alkalmazom különféle fatárgyakon igen jó eredménynyel. A nagyobb széles repedéseket, mély üregeket feltöltött színezett epoxigyantával tömedékeltem. Erre a célra az eporapid két komponensfl ragasztót használtam, mely több szempontból is kiváló. A kitöltéshez úgy használtam, hogy az összekeverés után anilin festékkel színeztem, majd csiszolt keményfaport adtam hozzá. Az említett kittanyagból azonban sehogy sem lehetett a szekrény bal oldalán lévő, rovarrágás okozta járatrendszert tömíteni. A méhviasz és kolofóniumgyanta 1:1 arányú keverékét alkalmaztam. Ez az anyag megolvasztva könnyen kitöltötte a sok egymásba végződő üreget, Megdermedése után a felesleget nem csiszoltam, hanem citlinggel tisztítottam le. A fémalkatrészek közül az erősen korrodált zárat, mely több helyen átlyukadt, a rozsdaeltávolítás folyamata alatt, ugyancsak eporapiddal egészítettem ki, de töltőanyagként nem fa, hanem vasport adtam hozzá. FERTŐTLENÍTÉS MEGFELELŐ KONZERVÁLÁS A múzeumi faanyagvédelemben leghatásosabb anyagok, gáz vagy folyékony halmazállapotúak. A gázosítás — bár a műtárgy sérülésének lehetősége ebben az esetben a legkisebb — nehezen megoldható, megfelelő jól zárható helység, szakember (gázmester) szükséges hozzá. Továbbá olyan raktár, ahol már a fertőtlenített tárgyakat külön tárolják és így a rovarok újra nem telepedhetnek meg benne. A folyadékkal történő fertőtlenítésekkel jó eredményeket lehet elérni, ha megfelelő védőszereket választunk ki. A Xylamont választottam. Hatóanyaga monoklórnaftalin és pentaklórfenol. Az anyagot többszöri ecseteléssel vittem fel a bútor faanyagra, még szétszedett állapotban. Ugyancsak szétszedett állapotban végeztem a megerősítő szilárdító munkafolyamatokat, a bútor lábain, tetőlapján, a felsőrész polcain és mindenütt ahol ezt a rovar és gombakárosítás indokolttá tette. A munkát epoxigyantával végeztem. A célra Eporezit FM gyantát választottam. A két komponens keverési aránya • 100 rész gyanta 20 rész térhálósító. A felszívódás hatását növelendő xylollal hígítottam a gyantához viszonyítva egyharmad arányban. A kikeményedés után a málandó, töredező faanyagot kitűnően „megfogta". FAPÓTLÁSI MUNKÁK A hiányzó alkatrészeket részben tölgyfából, műanyagból (epoxigyanta) pótoltam ill. egészítettem ki. Tölgyfából a legalsó fiók, felül hiányzott profilozott díszléceket es a használat, Hl. a szétszedés közben eltört faszögeket vagy csapokat pótoltam, Epoxigyantából, melyet fűrészporral töltöttem és anilin festékkel színeztem a polc hiányzó lábának kiegészítését sikerült roncsolásmentesen megoldani. Itt tulajdonképpen egy dupla öntést végeztem, mert (az eredetit) a másik polc lábát kőrbeöntöttem először gipsszel, majd a gipszformában mintáztam a műanyagot. Ugyancsak ezzel az anyaggal egészítet-