Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)

Ormánsági konyhaszekrény restaurálása

tem ki a fiókok húzógombjainak letöredezett részeit, a hátfal két bükkfa deszkáját, a válaszfal nagy rovarrágta üregeit, a szekrény belső polcának letört darabját, a felső polc tetőlapját is. VASALATOK KEZELÉSE Az erősen szennyezett fémeket először 10%-os nátrium-hexametafoszfát meleg desztiláltvizes oldatában áztattam. A kovácsszegeket ezután a kereskedelemben kapható ferropaszitba tettem. (Ez egyben passzívái is). A vasalatokat 5%-os foszforsav oldattal kezeltem. Védőbevonatként acetonban oldott PVB-t alkalmaztam (5%-os oldat.) A szekrény újra összeállítása után, felületét terpentinben oldott méhviaszkolofónium oldattal ecseteltem. (85 g méhviasz, 15 g kolofónium, 1 I terpentin) Ez az anyag rendkívül alkalmas különösen a tölgyfabútorok felületének esztétikai megjelenését javítani. A beeresztés, majd 1 —2 nap pihentetés után egy erősebb szőrkefével felkeféltem, majd egy puha ronggyal átdörgöltem. A felület selymes fényű, a pórusok kissé feltöltődtek. Ezután védőrétegként 2%-os Paraloid (aceton) oldattal vontam be a szekrényt, csökkentve ill. megszüntetve ezáltal a viaszolt felület gyors környezeti szennyeződését (por, korom, stb.). Fertői Miklós