Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)

Ormánsági konyhaszekrény restaurálása

elhelyezkedő négy fiók, 2 cm vastag fenyőfaoldalakból és tölgyfa előlapból készült, ugyancsak fecskefarok-csapolással, s az előlapokat profilozott díszlécek keretezik, melyeknek gérbevágása (sarkainak illesztése) sajátos megoldású, mert nem 45°os szögben találkozik, hanem a díszléc legkülső profilja egyenesen kifut a szélekre. Ettől a tulajdonképpeni gér beljebb kerül és olyan hatást kelt, mintha a fiók előlapja egy keretbetétes szerkezet lenne. Ezeket a díszléceket faszögekkel erősítették a fiókelőlapokra. A fiókhúzók saját csappal épülnek az előlapba, tölgyfából faragottak. Az ajtót egy keret tartja melyet ugyancsak az előbb leírt graudolással építettek össze ill. faszögekkel rögzítették. A keretre ütötték fel az ajtópántok tüskéit, mégpedig úgy, hogy a tüske alsó ellapított részét átfúrták, itt az felfekszik a keretre és kovácsszeggel rögzül hozzá. A felső része hengeres és eláll a kerettől, így az ajtópánt ráilleszthető ill. kihajlása biztosított. A pipát egy lapos vas fogja körül, melynek végei szögszerűen elhegyesednek. Ezt átbocsájtva a kereten annak túloldalán szétnyitva a keret faanyagába kalapálták bele. Az ajtó keretbetétes szerkezetű, a keretcsapokat a négy sarkon faszögekkel biztosították. A TÁRGY RESTAURÁLÁS ELŐTTI ÁLLAPOTA A konyhaszekrény restaurálás előtt rossz állapotban volt. A lábak gyakori nedvesedés következtében (tapasztott szobapadló) erősen máladozóvá váltak, és rovarkárosítás nyomait is felleltem. A jobb oldali láb eltört. A szekrény —korpusz statikailag meggyengült, mert a csapozások között az enyvezések elöregedtek és elengedtek. Kisebb nagyobb rovarrágás minden lapalkatrészben előfordult, de a szekrény bal alsó, külső oldalán tenyérnyi kiterjedésű, sok apró járatból álló, szivacshoz hasonló területet találtam. Az ajtót tartó keret csapjai több helyen eltörtek, a keret maga szétcsúszott. A fiókok díszlécei több helyen a levegőben voltak, csapjaik eltörtek, néhol szétrepedtek, ill. egy profilléc hiányzott is. A szekrény — korpusz teteje, az állandó rácsöpögő víztől — mely nyilván az elmosott tányérok szárításából eredhetett — szinte szétkorhadt. Két-három cm mély kráterek keletkeztek rajta és itt a rovarpusztítás nyomai is jobban érzékelhetők voltak. Ugyanilyen állapotúak a felső rész polcai, hiszen itt is a vizes tányérok okozták a pusztítást, olyan mérvűt, hogy egy helyen a középső polcon egy lyuk is láthatóvá lett. A polc jobb oldalán az elülső lábacska hiányzott, letörött. A bal polclapból felül három csíkban 2—3 cm mélységben a faanyag kiesett. A polc keresztlécei közül az egyik kb. 30 cm hosszan berepedt. A fiókok húzógombjainak alapjai töredezettek, a fenekek meggörbültek és leváltak az oldalakról, melyekhez eredetileg faszögekkel rögzítették azokat. A hátfal négy különböző vastagságú és szélességű deszka melyek közül kettő rossz minőségű bükkfa. Ezek szemmel láthatóan később kerülhettek fel a szekrényre. Erősen szúrágottak, a kidolgozásuk is elnagyolt. A másik kettő tölgydeszka, de azokat sem úgy munkálták meg, mint a „frontdarabokat". A fém alkatrészek erős korróziót szenvedtek, különösen az ajtózár, amelyik helyenként át is Ivukadt. A FAANYAG KÁROSODÁSAI A konyhaszekrény faanyagán a legszembetűnőbb károsodást a szekrényrész - tetőlap tetőlapján találtam. Használat közben a valószínűleg naponta kikerült nedves edényektől lecsöpögő víz évtizedeken keresztül áztatta az alsó szekrényrész tetejének hátsó fedlapját. A faanyag mint rostos üreges test, belső felületén képes megkötni a vizet, nedvszívó tulajdonságú. A micellák közötti üregekben felhalmozódott víz elpárolgása az üregek zsugorodását, a felhalmozódott víz az üregek tágulását, nagyobbodását okozta. A zsugorodás és dagadás, vetemedéseket, görbüléseket, repedéseket eredményezett. Az ilyen módon sérült faanyag természetesen sokkal védtelenebb a kártevőkkel szemben, mert a keletkezett fizikai sérülések kaput nyitnak a rovarkárosítók előtt. A szekrényben több helyen jól láthatók a rovarfertőzöttség jelei. Ezek az úgynevezett kirepülőnyílások, melyek keresztmetszetei kör alakúak (1 -3 mm átmérőjűek). A lábakon, a szekrény tetőlapján, a rovarok rágási járatait is megfigyelhettük ós bennük a finom, laza lisztszerű rágcsálók tömegét. A jellemzők alapján megállapítottuk, hogy a kártevők, a kopogóbogarak (Anobiidae) közül kerültek ki.