Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)

Az örökség könyvespolca

Mindkettőben keresetlen egyszerűséggel, de a tudós fegyelmezett pontosságával ír a sokszor veszélyes és izgalmas helyzetekről, miközben feltárja előttünk a trópusi őserdő csodálatos élővilágát. És ki hinné, ezt a hatalmas kiterjedésű, érintetlennek tűnő dzsungelt éppen olyan veszélyek fenyegetik, mint például hazánk sok természeti táját. Az emberi beavatkozás, a környezetszennyezés és -pusztítás a trópusi őserdőket sem kíméli. Az ajánlásokat bízzuk magára a szerzőre, egy-két mondatát idézve: „Kétoldalt az erdő szinte szemmel láthatóan sűrűbbé vált és az útszéli fákon színes papagájok meg ismeretlen madarak tűntek fel. Itt egy rövid pihenőre megálltunk, én a pihenőt arra használtam fel, hogy életemben először behatoljak a zöld pokol őserdejébe." „Az volt a feladatunk, hogy derítsük ki: miért nem nő ki újból az őserdő, ha egyszer kiirtották. A tapasztalat ugyanis az, hogy egyszer kivágott őserdő helyén néhány év alatt kimerül a talaj, és utána hasznavehetetlen, füves, bozótos terület lesz belőle." A két könyv nemcsak izgalmas és szórakoztató olvasmány, hanem egyúttal rádöbbent arra, hogy a Föld minden pontján hasonlók a gondok, és felébreszti bennünk a közös aggodalmat az élő természet további sorsáért. Dr. Nógrádi Sára Norman Myers: A süllyedő bárka „Lényegében véve tehát a fajok a bolygóméretű örökség oszthatatlan részének tekinthetők." A már öt éve magyar kiadásban is megjelent, 1979-ben először angolul kiadott könyv mondanivalója évről évre aktuálisabb. A Föld élővilágának pusztulása ma már összességében olyan nagymérvű, amilyen korábban sohasem volt bolygónk minden időszakát figyelembe véve. Mindez az emberi tevékenység, elsősorban az ember ipari tevékenységének következménye. A könyv két vonatkozásban fejleszti tovább a természetvédelmi szemleletet. Az egyik az, hogy a Föld valamennyi, azaz 5—10 mii. fajának jövőjét vizsgálja. Felhívja a figyelmet arra, hogy századunk végére legalább egymillió fajt veszíthetünk el, és, hogy pár újabb évtized alatt további néhány millió pusztulhat ki. Ez lényegében azt jelenti, hogy az evolúciónak, azaz a földi élet fejlődésének az alapvető folyamatai drasztikusabban fognak megváltozni, mint bármikor a földi élet folyamán. És mindez az evolúció szemszögéből nézve egy szempillantás alatt játszódik majd le. A legtöbb bajban lévő faj közvetett módon szenved, mert az élőhelyének részét alkotó természeti tényezőket (faanyagot, vízkészletet, követ, ásványi anyagot) minden körültekintés nélkül aknázzák ki. Az emberek gazdasági tevékenységének szándéktalan, járulékos következményei azok, amivel az ember szakadatlanul pusztítja a teljes élővilágot — más szóval — a bioszférát. Mindenekelőtt a Föld társadalmának gazdag szektorai a felelősek sok olyan romboló hatású gazdasági tevékenységért, amelyek az egész világot érintik. Számos közvetett károsodást idéznek elő más országokban és elősegítik a távoli fajok élőhelyeinek tönkretételét. Számos európai szupermarket vásárlói keresik például az „elfogadható" árú afrikai marhahúst, ezzel ösztönzik a gepárd és más ragadozók irtását. A könyv második részében a pusztuló fajok megmentésének lehetőségeit tárgyalja a szerző, felhíva az emberiség figyelmét arra, hogy fennmaradásunk mit kíván: mentsük meg azt, ami még menthető. Dr. Horvatovich Sándor A fenti könyv - Népdalköröknek - a Baranya megyei Művelődési Központ és a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége kiadásában jelent meg 9 A/5 ív (143 lap) terjedelemben, több mint 1000 példányban. Hambuch Géza bevezetője után Vargha Károly írt A magyarországi németekről, majd Tïmar Irma A hazai német népdalkörök címen foglalkozik a hagyományápolás ezen ágával. Az írást Vargha Károly két alapos elemzése követi: A magyarországi német népdal-