Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)

Barangolás Bulgária tájain

mészetes selyemként nem használható fel gazdaságosan. Nagy élmény tömegesen látni a lepkéket. Éjjel rajzanak. Augusztus elején, higanygőzlámpa fényére sokszor tucatszám jönnek. Néhány éve a kisdobszai erdőben egy meleg augusztusi estén 127 példányt számláltunk össze belőlük a lámpa fénykörében, Bokrokon, fatörzseken, a fűben pihentek, néhányuk még esetlen szárnycsapkodással kóválygott a lámpa körül. A hazai állatvilág tehát nemcsak pusztul, fogy; hanem ritkán új képviselőkkel is gyarapodik. Ez a jövevény nem okozott eddig kárt, azonban nem tartozik a védett rovarok közé sem, mivel nem tagja az ősi hazai állatvilágnak. Feltűnő szépsége miatt a hazai lepkefauna igen figyelemreméltó tagjává vált az elmúlt évtizedekben. Dr, Uherkovich Ákos Barangolás Bulgária tájain „Senki sem tud kibújni saját bőréből" - tartja a szólásmondás. Ez különösen érvényes azokra, akik a természettel foglalkoznak, munkájuk tárgyát ott találják meg: a természetkutatókra. Az is igaz, hogy dz emberek többsége szeret utazni, felfedezni ideger világokat. Hát még ha a kettő együtt van: természetkutató és utazó. Mimagunk valami ilyenfélék vagyunk, és nyári szabadságunkat mindig úgy terveztük, hogy a legfőbb szempont idegen tájak megismerése, felfedezése volt, és természetesen ott fotózás, gyűjtés - pihenés mellett. Bulgária számunkra amolyan „testhezálló" ország minden tekintetben. Nincs túl messze, tehát aránylag gyorsan és könnyen elérhető. De ahhoz elég messze van, hogy tájai, növényei és állatai alaposan különbözzenek a hazaiaktól. Nem túl nagy, tehát néhány év alatt minden tája bejárható, azonban nem is olyan kicsi, hogy unalmassá váljék. S ami nem utolsó szempont - különösen, ha a két fiú is ott van velünk —, hogy elfogadható áron lehet eltölteni ott azt a 3-4 hetet. Mivel az első alkalommal kedvezőek voltak tapasztalataink, az utat a következő évben újra megszerveztük, s mára már hat nyári expedíció van mögöttünk. Ezek az utak valóban expedíciók voltak a szó szoros értelmében. Bár részben nyaralásnak szántuk azokat (és az idő egy részét a tengerparton így is töltöttünk el), mégis az volt a legfontosabb szempont, hogy hol, mikor tudunk a balkáni rovargyűjtési kedvünknek eleget tenni. A séma hasonló volt; oda- és visszaútban néhány nap valamelyik hegyvidéken, közben pedig 10-15 nap tengerparti pihenés (de, hogy egy pillanatra se csillapuljon érdeklődésünk, itt csak úgy hobbiból tengeri állatok, főleg csigák és kagylók tömegét szedegettük össze). Számunkra mindig a hegyi expedíciók jelentették az út legizgalmasabb részét. így jártunk a Rodopében Plovdivtól délre, megmásztuk a A/ihren csúcsot — amely 2913 méterével Bulgária és a Balkán második legmagasabb csúcsa —, a Pirin és Rila hegység számos pontján gyűjtöttünk és barangoltunk. Megismerkedhettünk a Sztara Planina (nálunk Balkán-hegység néven ismert) hegyvonulatának néhány részéA bulgáriai kutató expedíciók nem öncélúak. A hazai növény- és állatföldrajzi viszonyok önmagukban nem érthetők, csak akkor, ha azokat van mihez hasonlítanunk. Bulgáriában ilyen kitűnő viszonyítási alapot nyújtott az, hogy tőlünk délre, tehát már valamivel melegebb tájakon terül el, ugyanakkor 1500-2000 méter felett a táj igazi hegyvidéki jellegű, amilyen hazánkban egyáltalán nincs. A növény- és állatvilág számos olyan képviselőjével tudtunk megismerkedni ezeken az utakon, amelyek nálunk nem élnek, csak a Földközi-tenger közelebbi környezetében vagy magashegyi tájakon fordulnak elő. Az expedíciókról körülbevel. lül 1500 rovarpéldányt hoztunk haza, ezek most a Janus Pannonius Múzeum tudományos gyűjteményét gyarapítják, Közülük sok említésre méltó, érdekes, nálunk elő sem forduló állat van. Egyik ilyen büszkeségünk a Spaelotis senna nevű bagolylepke — amelynek magyar neve természetesen nincs, hiszen nálunk nem él —, amelyet mi fogtunk meg először az egész Balkán-félszigeten. Régebben például az Alpokban fogták. A lepkészek kedvence, az apollólepke (Parnassius apollo) Magyarországon nem él, csak a környező magasab hegyvidékeken. Bulgáriában két helyen rengeteget láttunk belőle. A tengerparton nagy örömmel gyűjtöttük a korábban csak Kis-Ázsiából ismert Dolbina elegáns nevű kistermetű szenderlepke há-