Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)

Gombák világa

2. Fehér gyilkos galóca (Amanita verna) A gyilkos galócához hasonló, de míg annak a kalapszíne világos zöldtől sötét olajzöld színű lehet, addig ez a gomba teljesen fehér színű. Tönkjén lelógó gallérral, a tönk tövén fejlett bocskorral. A TVK tölgyeseiben nem sok, de előfordul. Nálunk nagyobb tömegben csak Gödöllő környékén fordul elő. Májustól októberig terem. Ugyanúgy, mint a gyilkos galóca, halálosan mérgező! (2. rajz). 3. Citromgalóca (Amanita citrina) Kisebb termetű gomba. Kalapja halvány zöldessárga, citromsárga, zöldesfehér, többnyire gyéren álló sárgás pettyekkel, de lehet csupasz is. Lemezei fehérek. Tönkje fehér, halványsárgás, gallérja eltűnő, bocskora tönkhöznőtt, a széle csak párkányszerű perem. Súlyosan mérgező, nyersen még súlyosabban mérgező. A TVK tölgyeseiben és az erdei fenyvesekben, különösen nyár végén, ősz elején nagyon gyakori. (3. rajz). 4. Párducgalóca (Amanita pantherina) Közepesen nagy vagy kisebb termetű, barna kalapú galóca. A kalap széle bordás, tetejére sok fehér petty tapad. Gallérja lelógó, a tönk gumója peremes, keskeny burok'maradványokkal. Húsa fehér, puha, szaga kissé a nyers burgonyára emlékeztet, íze gyengén édeskés. Lomb- és fenyőerdőben terem májustól novemberig, elég gyakori. Erősen mérgező, . többnyire idegrendszeri tünetekkel jelentkező. Ritkán halálos, de igen súlyos lehet. 5. Piruló galóca (Amanita rubescens) Barnásvöröses kalapú, nagyobb, zömök galóca, Kalapján barnás színű, sűrűn álló, szabálytalan alakú petytyek, burokmaradványok vannak. Fehér húsa és a lemezei nyomás helyén vagy megtörve (rágások is) jellegzetesen megvörösödnek. Gallérja lelógó csíkolt. A tönkje gumós, a tövében vöröses, rücskös-pikkelyes gumóval. Szaga enyhén kellemes, íze édeskés, késÖDD kaparó. Főleg tölgyesekben, de elég gyakran fenyvesben is a fák közeléoen megtaláljuk tavasztól késő őszig, Jóízű, ehető gomba, de csak" olyan példányt szabad felszedni, amelyikben a IÚS vörös színváltozása jól megrigye. hető. 6. Légyölö galóca Amanita muscaria) Feltűnő színű, nagy termetű, közismert „mesegomba". Jellegzetessége a szép piros szín, különféle árnyalatú kalap, rajta fehér pettyekben a ourokmaradvanyok, amelyek vastagok, varszeruek, de az eső le is mosnatja őket. Lemezei fehérek, tönkje galléros és alul gumós, rajta a burokmaradványok varszerűen rücskös övben látszanak. Bocskora nincs. Húsa fehér, puha, eléggé törékeny. Fehér, közvetlenül a kalap bőre alatt sárga, narancssárga színű. Színe nem váftozik, enyhén jó szagú. Főleg őszi gomba. Területünkön szeptember végétől novemberig, néha tömegesen fordul elő, az erdei fenyvesekben és a nyírfák alatt. Méreganyaga az idegrendszerre hat. Méregtartalma termőhelyenként változó. Régebben légyirtásra használták, innen a magyar neve. Súlyos mérgezést, nagyobb mennyiség elfogyasztása esetén életveszélyes mérgezést okoz. Sokkal nagyobb tévedést okozhat azzal, hogy az emberek többsége e fajt tudja gyilkos galócának! 7. Selyemgomba (Amanita vaginata) Kalapjuk kezdetben kúpos, domború, majd lassan kiterülő, közepén többnyire kúpos kiemelkedéssel. Színe selymes fényű szürke, feketésszürke vagy majdnem fehér is lehet. Nagysága változó, 3—8 cm, de lehet kivételesen 15 cm is. Széle erősen bordás. Karcsú tönkjén gallér nincs (lemezeit nem fedi részleges burok, ezért hiányzik a