Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)

A vizek apró építőmesterei

A petéket a nőstény a nyár és az ősz folyamán rakja vízbe, vízparti növényzetre, de feltétlenül a víz közelébe. Néha egyesével, máskor ragasztóváladékkal csíkokban az aljzatra ragasztva, olykor kocsonyaburkos csomókban, de mindig fajra jellemző módon A szárazra rakott petecsomókon lévő ragacsos bevonat nedvesség hatására megduzzad, így véd a kiszáradástól. Az itt kikelő lárvák azonnal a víz felé kezdenek vándorolni, vagy az esővíz sodorja őket oda és ezzel kezdetét veszi egy hosszabb lárvafejlődési folyamat. A lárvák csupasz teste igen sérülékeny, ezért rögtön hozzáfognak a tegez építéséhez. Ennek a védelmen túl oxigénellátási szerepe is van, ugyanis a csőben a potroh ritmikus mozgatásával keltett vízörvény nagyobb mennyiségű oxigén felvételét teszi lehetővé. Építőanyagnak felhasználnak növényi törmeléket, leveleket, ágakat, apró kavicsokat, köveket, homokot, csiga- és kagylóházakat. A felhasznált anyagot sok minden befolyásolja. A fejlődéshez szükséges víztípus mederanyaga, áramlásviszonyai és az állat mérete is. A gyors folyású vizekben élők nehezebb (nagyobb fajsúlyú) anyagot használnak fel, a növekvő lárva is egyre nagyobb méretű részekből építkezik. Az egy fajhoz tartozó egyedek azonban mindig ugyanolyan anyagot használnak fel, és mindig egyforma alakú tegzét építenek. A növényi anyagot felhasználók gondos előkészítő munkát végeznek azzal, hogy a részecskéket megfelelő méretűre és alakúra szabják. A lárvák 5-7 alkalommal vedlenek növekedésük során, ilyenkor a tegez elülső végét kibővítik. Általában a téli félév folyamán fejlődnek, ez idő alatt