Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)

A vizek apró építőmesterei

a víz a jég alatt állandó hőmérsékletű. Az átfagyást a legtöbb faj nem éli túl. A tegzeslárvák azonban nemcsak kitűnő építőmesterek, hanem némelyikük igen jó vadásznak vagy halásznak is bizonyul. A gyors folyású patakokban élők ragadozó életmódot folytatnak, ez igen fürge mozgást kíván meg. Ezek nem is építenek tegzét maguknak, mivel a mozgásban csak akadályozná őket. Mások ügyes terelőhálót építenek lakócsövük elé a zsákmány befogására. Néha ezek a szövedékek 3040 cm hosszúak is lehetnek és a sűrűn lakott helyeken szinte eltorlaszolják a ilyen báb a „szabad báb". Az imágó a bábból mindig a szabad levegőn bújik ki és megkezdi szárazföldi életét. A kifejlett állatok leginkább a lepkékre emlékeztetnek. Azonban szárnyukat nem pikkelyek, hanem ritkásan vagy sűrűbben álló kitinszőrök fedik. Innen származik a „szőrösszárnyú" elnevezés. A lepkéknél jelentéktelenebb külső megjelenésű állatok, közel sem olyan színpompásak. Többnyire szürkésbarna vagy barnássárga színűek, olykor jellemző, de nem feltűnő rajzolattal. Az imágók szárazföldi állatok ugyan, de többnyire a vizek közelében tartózkodnak. A víz színe fölött röpködnek vagy a parti növényzeten pimedret. Ilyent a Vas megyei Vadása-tó lefolyójánál tapasztaltunk. A szövedékek szinte gátként felduzzasztottak a vizet. Az utolsó vedlés után a lárvák bábbá alakulnak, ezek a bábházban fejlődnek imágóvá. A bábház legtöbbször a kinőtt lárvaház átalakításával készül, ennek anyagát szinte mindig felhasználja. A bábállapot a hőmérséklettől függően 2-4 hétig tart, néha azonban bábállapotban telelnek át egyes fajok. A bábállapot végső stádiumában az állatot nimfának nevezzük, ezen felismerhetők már a kifejlett állat szervei (szárnyak, lábak, fej). Az hennek jellegzetes, háztető módjára összecsukott szárnyakkal. Nappal általában keveset mozognak, inkább az alkonyati órákban kezdenek rajzani. Egyes fajok a vízpart kiemelkedő tárgyai (fa, bokor, csónak stb.) felett sűrű rajokban táncolnak. Méretük néhány millimétertől 3-4 cm szárnyhoszszig terjed. Röpképtelen és gyengén repülők, azonban kitartó, jó repülök is vannak köztük. Ez utóbbiak a vizektől nagyobb távolságra is eljutnak, ezért könnyen és jól megtelepedő fajok újabb vizekben. Terjesztésükben a szél repítő, sodró hatásának is nagy szerepe van. Trópusokon a gyorsabb fejlődési folyamat és az egész évi kedve-