Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 2./1987 tavasz (Pécs, 1987)

A nagy hőscincér

A NAGY HŐSCINCÉR S Védett rovarunk: a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), amely a bogarak rendjének faja. Harminc-negyven évvel ezelőtt hazánkban — ugyanúgy, mint csaknem egész Európában — elterjedt faj volt. Azóta nagyon megritkultak példányai a természetbe növényvédelmi célból kijuttatott nagy mennyiségű rovarölőszer és más, számára hátrányos emberi behatás következtében Ennek a gyönyörű rovarnak a lárvája — mint az átalakulással fejlődő bármely rovaré — nagy mértékben különbözik a képen látható kifejlett bogártól. A lárva lábatlan, nagyfejű, hatalmas és kemény ragokkal rendelkezik, amelyekkel öreg, többnyire már beteg, más rovarok által is megtámadott fákban (elsősorban tölgyfajok) rág ujjnyi vastag járatokat a fa belsejében. Féregszerű mozgással mozog. Fejlődése 3-4. évig tart a táplálkozási és az időjárási tényezők kedvező vagy kedvezőtlen voltától függően. Ezalatt tetemes famennyiséget fogyaszt el, így fontos szerepe van — más faanyagot lebontó élőlényekkel együtt — az erdőtalajok termékenységének megtartásában. Elsősorban az egyedülálló, napfényes környezetben élő öreg tölgyfákban található, de előfordulhat öreg gyümölcsfákban is. A kifejlett lárva nem táplálkozik többé, hanem bábbá alakul, amely 3-4 hétig tartó különleges fejlődési szakasz a teljes átalakulással fejlődő rovarok életében. A bábállapot alatt a lárvából a belső szervek teljes átrendezésével alakul ki a kifejlett rovar, amelyet tudományos szóval imágónak hívunk. A kifejlett nagy hőscincér éjszakai állat. A nappalt általában a fák üregeiben, a lárva által elhagyott járatokban tölti, vagy öreg fatörzseken tartózkodik táplálékát — a kifolyó fanedvet — nyalogatva. A képen látható példány nőstény, a hímek csápja majdnem mégegyszer olyan hosszú. Dr. Horvátovich Sándor