Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 2./1987 tavasz (Pécs, 1987)

Bemutatjuk a Janus Pannonius Múzeum régészeti osztályát

Bemutatjuk a Janus Pannonius Múzeum régészeti osztályát Ahhoz, hogy az osztály munkájával, a megyei jelentősebb régészeti lelőhelyek történetével megismertessük régészeti lelőhelyek történetével megismertessük az érdeklődőket, ha vázlatosan is be kell mutatnunk a Baranya megyei múzeumi szervezet fejlődését. Hiszen területünkön is, mint általában, elsősorban a történeti tárgyi emlékek gyűj tésére törekedve a nagyobb iskolai régiséggyűjtemények, a megye és Pécs város területén felszínre került régészeti tárgyakat őrző magángyűjtemények váltak a múzeumi közgyűjtemények alapjává, az így kialakult törzsanyag pedig hosszú időre meghatározta a múzeumi osztály gyűjtőkörét és fejlődésének irányát. Az első két jelentős régészeti magángyűjteményt Horváth Antal és Juhász László ügyvédek hozták létre, nekik köszönhető, hogy az 1870-es években Pécsett is felmerül t a múzeumalapítás gondolata: 1898-ban Juhász László felajánlotta, hogy régiséggyüj teményét letétként átengedi a városnak, s a kiállítás beléptidíjának jövedelmét ásatásokra fordítja A Városi Múzeum 1904. november 27-én nyilt meg, igazgatója Marosi Arnold lett: az első állandó kiállítást ő és Wosinszky Mór rendezte az akkor majd 7000 darabból álló régészeti gyűjtemény jelentős részét — pl. az 1900-ban talált üszögpusztai népvándorláskori (hun) aranyleletet is — bemutatták. A múzeum 1905-ben elfogadott szabályrendelete szerint a régészeti, numizmatikai és történeti osztály feladata Pécs városának és Baranya vármegye múltjának megismerését szolgáló tárgyak gyűjtése, szakszerű feldolgozása és megőrzése - feladatunk alapvetően azóta sem változott. 1907-ben volt az első jelentős régészeti tervásatás: Marosi Arnold a pécsi köztemetőben népvándorláskori (avar) temetőt tárt fel A múzeum régészeti osztálya rendszeres gyűjtés (ásatások, leletmentések) vásárlások, adományok, letétek útján gyarapodott, a gyűjteményt 1936-ban k ö zgyűjteménnyé nyilvánították. 1938-ban került először szakképzett régész az akkor már Majorossy Imre Múzeumhoz: Horváth Tibor, s megindult a Dóm téri római kori emlékek feltárása. 1939-ben Török Gyula régész lett a múzeum igazgatója, aki az 1920-as évek óta ismert őskori lelőhelyen, Zók-Várhegyen kezdett ásatásokat, és ő indította meg a jakabhegyi őskori halomsírok kutatását is az 1940-es években. 1938-ban alakult meg a Baranya Vármegyei Múzeum Dombay János vezetésével, aki az 1930-as évek közepe óta végzett rendszeres régészeti kutatásokat, jelentős őskori, római, népvándorláskori, Árpád-kori anyagot gyűjtött, nevéhez fűződik a PécsváradAranyhegy, Zengővárkony őskori lelőhely feltárása 1941-ben a megye műemléki épületet vásárolt a Széchenyi téren a gyűjtemény elhelyezésére, ami azóta is otthont ad a régészeti osztálynak, és meghatározza kiállítási és raktározási körülményeinket. A további fejlődést működési- és gyűjtőkörében alig különböző két pécsi múzeum népművészeti és régészeti anyagának kölcsönös kicserélése és új állandó kiállításon való bemutatása jelentette. A Megyei Múzeum állandó régészeti kiállítása 1950. március 4-én nyílt meg. 1951-ben az állami kezelésbe vett és egyesített múzeum a Janus Pannonius Múzeum nevet vette fel. 1958-ban alakult ki az a megyei regionális múzeumi szervezet, ami napjainkban is működik. Az 1950-es évektől vált rendszeressé, hogy a megyei régészeti kutatásokban a helyi muzeológusok mellett országos intézmények munkatársai is részt vesznek. Ma öt régész-muzeológus dolgozik az osztályon, akiknek kutatási témája felölel valamennyi régészeti korszakot az őskortól a magyar középkor végéig. A régi ismert lelőhelyek tovább kutatása mellett számos új lelőhelyen végzett tervásatás, leletmentés, terepbejárás anyaga gyarapítja a múzeum régészeti gyűjteményét, ezek szekszerű tudományos feldolgozása pedig ismereteinket megyénk régmúltjáról. T. Nagy Erzsébet