Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 2./1987 tavasz (Pécs, 1987)

Az ókeresztény sírkamrák védelméről

AZ ÓKERESZTÉNY SÍRKAMRÁK VÉDŐÉPÜLETEI Az ókeresztény mauzóleum és sírkamrák 3-8 méter mélyen voltak földdel, törmelékkel betemetetten, a jelenlegi járószint alatt. A feltárás előtt, a külső légtértől elzárt állapotukban, nem érte különösebb károsodás a sírkamrákat. Előkerülésük után a természetes „nyugalmi" állapot megbomlott: megindult festmények felülete felé tartó kapilláris nedvességvándorlás, így a felszínre kerültek a festékrétegeket károsító sók. Ezenkíivül páralecsapódás és párolgás is veszélyeztette a képeket. Ezek a körülmények mikroorganizmusok táptalaját is jelentették. Felhasználva elődeink eredményeit és a külföldi szakértők tapasztalatait, kiderült, hogy védőépületeket kell létesítenünk, hogy a környező talajtól izolálni tudjuk a sírkamrákat Nyilvánvaló volt az is hogy a belsé klímaviszonyokat nem lehet a külső légtér állandóan változó légállapotának függvényévé tenni: a fenntartás alapja a külső változásoktól mentes egyensúlyi rendszer megvalósítása lehet. A lényeg az, hogy hosszabb időszakon át a falban és a levegőben lévő nedvesség mennyisége egyensúlyban legyen. A gyakorlatban egyéb szempontok miatt mint az energiatakarékosság, vagy a gombák szaporodásának megakadályozása - a klimatikus viszonyokat úgy állítottuk be, hogy a hőmérséklet a környező talaj átlagos hőmérsékletén (13-15 C), a relatív páratartalom 60% körül legyen, hogy a gombásodást kizárjuk. Mivel a sírkamrák belső tere csekély, kb. 10-15 légköbméter, így magának a látogatónak a jelenléte is gondot okoz, a lehelet magasabb páratartalma felborítaná a beállított klimatikus viszonyokat, így a festmények klimatizált tereit üvegfallal kell elválasztani a nézők használt légterétől. Az ókeresztény mauzóleumnál célunk szerint az, ami valamikor a római-kori napszinten volt, az legyen most is a külső napszint része, ami a római korban az elhunyt előkelőségek és polgárok földalatti sírkamrájának Az ókeresztény mauzóleum északi falképe