Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 2./1987 tavasz (Pécs, 1987)

Laudator Temporis acti — letűnt idők dicsérője

Óránk (mindez feltételezés - talán álom) lehetett tehát Janus Pannoniusé is, kaphatta akár a csillagásztól közvetlenül 1465-ben, amikor a két közép-európai a művészet honában, Itáliában találkozott. Álljon itt Janus csodálatos csillagászati témájú költeménye: Nyárdél egén ragyogó csillag Déli verőfényben mért villog az üstökös ott fenn? Rendbontó csillag: nappal a földre ragyog. Már az Oroszlánnak feketés-rőt fürtözetén át fölfelé hajtja a nap nyári, heves lovait, és nem hagyva a sok kusza árnyat hosszúra nőni, függélyes nyilat ont Afrika népeire. Minden lángol most: ilyenkor a szép szűzi égbolt nem tűr egy szeplőt, foltot az arculatán. Mélykék köntösű éjt telehintő mennyei fények lángba — vakult seregét rejti el a nappalt ég, ám egy nagy jövevény, bátrabban, mint valamennyi fenn — égő nappal mit se törődve vakít. Minden időszakban süt e bíbor — tűzü kométa, csóv — uszálya nehéz háborúval fenyeget. Ó, te akár Jupiter légy, legfőbb úr a magasban, vagy Vénusz kedvelt bájteli csillaga tán, vagy fiatalos lobogás, kit az isten rendel az égre, hogy te segéld Phoebus lankadozó erejét, ó, te szerencséii, fent versenghetsz nap sugarával, s nem csak a zord éjnek mennyei ékszere vagy, gyászt, szomorúságot sose hozz, kedvezzen fényed, űzd el a balvégzet gyilkait és cseleit! Győzd le Saturnus vad hidegét, és Marsot, az ártót, mérsékletre tanítsd, nagy heve kárt ne tegyen: add, hogy az Arcturus viharától félni ne kelljen: hosszas záporesőt már sose öntsön a Kos: édes arany szöllőnk Gi da zord jéggel le ne verje, el ne aszalja a dús völgyet a Kánikula, bősz Orion a hajóst tenger mélyére ne döntse, szablyát és buzogányt rázva a bárka felett, s óvja a jó Castor tarajos-habú áradat ellen, s révbe vezesse a hét-csillagú Medve kegye. Föld a vetett gabonát majd százszor visszafizesse, sok halat adjon a víz, jó levegő madarat. Kínzott földünkön veled újra viruljon a béke, zárja be végképpen Janus a fegyvereit. Minden népnek hozz virulást és tiszta szerencsét, mégis főképpen Pannoniára tekints: űzd a nyilas törököt mind Hellespontuson által, kit most hűtlenül hord mifelénk a Duna. Tiszteljék a királyt az urak, s a király velük együtt kormányozza szívét, jóra vezesse hónát. Igyléssz legnemesebb a rózsa-világú tüzek közt, s lángot-ölő habokat már sose érj nyugaton. (Weöres Sándor fordítása) Kárpáti Gábor