Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 2./1987 tavasz (Pécs, 1987)

Laudator Temporis acti — letűnt idők dicsérője

Az óra a következő pár napban a Régészeti Osztály szenzációja volt, vele mértük az időt, csodáltuk pontosságát és művészi kialakítását, megbízhatóságán példálóztunk. A számlap, a megformálás (és természetesen csekély előtanulmányaink) alapján feltételeztük, hogy valamelyik nagy német műveltségi központban - talán Nürnbergben — készíthették. A kezdeti érdeklődés elmúltával az órát félretettük, majd, 1983-ban egy időszakos kiállításon bemutattuk a nagyközönségnek. Barátomnak tett Ígéretemről nem feledkeztem meg, az írás mégsem született meg. Minden találkozásunk lelkiismeretem feléledését jelentette, mindenféle elfoglaltságra ásatásra stb. való hivatkozásom mögött közismert írásiszonyomon túl ott volt a témától való félelem. Tudtam, hogy ez az óra saját korának méréstechnikai csúcsteljesítménye volt. Abban az időben alkották, amikor a művelt emberek világról alkotott képébe beletertozott a csillaghit és a vele együtt mélyen átérzett predesztináció (előre elrendeltség). Számtalan horoszkóp maradt fenn a korból. Ezeket néha magukat tudósnak kikiáltó szerencselovagok de igen sokszor a tudományos elithez tartozó kutatók készítették Az idő-érzet és az idő megértésére irányuló igény a kor képzőművészetében is jelentkezik Dürerről tudjuk hogy horoszkópot készített szám-mágiával és napóra szerkesztéssel is foglalkozott. (2. kép) A mi margónk is egyben képzőművészeti alkotás: XV. századi design, amit együtt a tudósokkal az igényes, művészi kézi ipar hozott létre. 2 Dürer: Melankólia - a szemlélődő alkotó ember megfogalmazása, A mérleg és a bűvös négyzet között a napóra és a homokóra együttes használata látható, Dürer több képén jelentkezik ez a motivum.