Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 2./1987 tavasz (Pécs, 1987)

Laudator Temporis acti — letűnt idők dicsérője

Az egyre sürgetőbb belső igény az óra megismertetésére megerősítette az ÖRÖKSÉG szerkesztőjének tett ígéretem. „Az idő minden dolgokat megsemmisít" (Tempus edax rerum Propertius) úrrá lettem írástudatlanságomon és ezúton ismertetem ezt a páratlan becsű tárgyat, de tudománytörténeti jelentőségének megértéséhez fel kell vázolnom az időmérés históriájának fontosabb mozzanatait is. Az idő legegyszerűbben mérhető részét a nappal és az éjszaka egységéből összetevődő nap alkotja. A napszakok természetes (szinte minden nyelvben valamilyen napjelenségre utaló) nagyobb időegységeit először egy földbe szúrt bot (gnomosz) árnékának változásával finomíthatták. Mintegy 36 évszázaddal ezelőtt a babiloni birodalomban osztották fel a nappalt és az éjszakát 12-12 órára, valószínű, hogy ők találták fel a percet és a másodpercet is mint filozófiai fogalmakat. A régi korok hatalmas napóráinak romjai a világ több helyén előfordulnak, ilyen a Stonehenge a perui sziklapillérek, a dzsajpuri obszervatórium, az azték kalendáriumkövek stb. A földbe szúrt bot királyi testvérei a híres egyiptomi obeliszkek, amelyekből egyet i. e. 27-ben Augustus Rómába vitetett és a Mars-mezőn felállíttatott (ahol ma is megtekinthető). Az időmérő eszközök gazdag együttese alakglt ki az évezredek folyamán a Naptól független idő mérésére. Feltalálták az azonos méretű és anyagú gyertyák elégése alapján mérő órát: általában az egy idő alatt elfogyó mérhető anyagmennyiségen alapuló órákat. Igen korán megszületett a vízóra is, aminek lényege egy víztartály egyenletesen szabályozott feltöltődése, ill. kiürülése. A vízórák közt kiemelkedően tökéletes alkotás maradt fenn Athénban, az i. e. I. században épített Szelek Tornya. Ez egy nyolcszögletű torony, külső falfelületein egy-egy napóra, belül pedig egy hidraulikus vízóra van. A tápláló forrás neve nyomán - Klepszüdra - a vízórák tudományos elnevezése a clepsydra lett. (Az építmény nevét a homlokzatán elhelyezett domborművek után kapta, amiken a nyolc ismert szelet ábrázoló szárnyas férfialakok vannak. (3. kép) A Szelek tornya A napórák használata folyamatos. (4. kép) További fejlődésében döntő volt a mágneses iránytű elterjedése. Ez Római-kori napóra keleti találmány valószínűleg arab hajósok közvetítésével került Európába a XII-XIII. században, ahol újrafelfedezőjeként több nevet is felsorolnak. A pontos tájékozódást biztosító műszer jelentősége a napórák készítésében forradalmi volt, mert függetlenítette a készítőket a napéjegy enlőség terminusától. A tengerészek (és a csillagászok) hamarosan érzékelték a mágneses észak - dél tengely eltérését a világtengelytől. A mágneses eltérésnek a felfedezése és megmérése a német területhez kötődik, éppúgy, mint a napóra és a tájoló kombinációja. Ezeken néha a mágneses eltérést is jelzik (a mi óránkon is megfigyelhető ennek nyoma, de mivel az óra legroncsoltabb része a mágnestű ágya, ezért alig látható).