Katonas Imre: Mai magyar kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 14. Pécs, 1968)

Gádor István és a többiek, még a szecesszió hagyományaiból indultak ki. Gádort a magyar népművészethez való kapcsolatában a szecesszió utáni stílus-hatások is befolyásolták, A szecessziónak nálunk, Magyarországon korán kialakult, s rendkívül tartósnak bizonyult a magyar népi hagyományokhoz való minden eddiginél erősebb és sajátosabb kötődése, irányulása. Ez nemcsak a díszítőelemek alkalmazásában jutott kifejezésre, hanem számos tartalmi, formai meghatározó elem alkalmazásában, együttes hatásában is. Amikor Gádort az expresszionizmus ejti hatalmába, a magyar keramikusok másik csoportja még változatlanul a szecessziót követi. A szecesszió magyaros irányzata még közvetlenül 1945 előtt, sőt utána is kimutatható néhány keramikusunk alkotásában. A szecesszió a kerámiában, —mint az iparművészetben általában, — az újszerű fejlődés, a modern technológia s a bátor, merész formák szintézisét eredményezi. Míg az üvegművészetben inkább a felületi kialakítást hozta magával (lüszterszerű irizáló felület, gravírozás stb.), a kerámiában a konstrukció átgondoltságát, a merész, bátor alakításokat, technikai megoldásokat. Tevékeny szerepe volt az új díszítőelemek létrehozásában is. A magyaros díszítőformák részben még az eklektika idejéből mentődtek át, de a szecesszió idejében váltak elterjedtté. Az eklektika kialakulása nálunk, Magyarországon, a kapitalizmus kialakulásával, a városiasodás elterjedésével esett egybe. Érthető tehát, ha viszonylag rövid virágzása alatt nagyobb és mélyebb nyomokat hagyott, mint ott, ahol ez a társadalmi folyamat már korábban lejátszódott. Ezek azok a momentumok, melyek a szecessziónak Magyarországon érdekes szerepet, változatos tartalmat biztosítottak. Az összetorlódott múlt, az ellentmondásos társadalmi fejlődés több olyan problémát érlelt meg egyszerre, melyek nyugaton a fejlődés másfélesége miatt nagyobb időbeli távolságban jelentkeztek. Amikor még a szecesszió volt az uralkodó stílus Magyarországon, olyan problémák kutatása és megoldása volt napirenden, melyek a nemzeti romantika idejében merültek fel. Többek között ilyen post-romantikus kérdésnek tekinthető a magyar népi díszítőelemek eredetének kutatása, melyet érdekes módon éppen a szecesszió interpretál és használ fel elsőízben. Ugyancsak a szecesszió veti fel az összes eddigi stílusáramlatok közül elsőízben a sajátos népi architektúra problematikáját. A kérdéseknek e teoretikus felvetése és kifejezése hozta létre a legkülönbözőbb művészeti ágak együttesét. Nem véletlen, hogy ebben a korban nagy fejlődésnek indult az épületkerámia. A pécsi Zsolnay-gyárban Zsolnayék körül egész kis művészgárda csoporto-