Katonas Imre: Mai magyar kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 14. Pécs, 1968)

sul. Amíg Zsolnay Vilmos, a tehetséges keramikus és kiváló üzletember életben van, a művészcsoport benne találja meg vezetőjét, később azonban a társaság széthullik, a művészek — a történelemben nem először — egyénileg próbálkoznak művészeti törekvésük érvényesítésével. Ez az a kor, amelyben a modern magyar kerámia fejlődése gyökerezik. A modern magyar kerámia Európa-szerte ismert és elismert művésze Gádor István. Művészete jellemzően veti fel a két világháború közötti iparművészet legfontosabb, legérdekesebb problémáit, és egyben megmutatja azt a fejlődést, mely egy haladó gondolkodású és öntudatos művészt a század második évtizede stiláris problematikájának útvesztőjéből kivezet. Emellett tanítványain keresztül is hozzájárul ji kerámiaművészet sokoldalú fejlődéséhez, kibontakozásához. Gádor István életműve ma sem lezárt, hanem szakadatlanul fejlődő, újatkereső. 1891-ben született a Pest megyei Kókán. Eredetileg a szobrászat érdekli. Teles Ede tanítványaként indul, majd Maróti Géza mellé kerül az Iparművészeti Iskolán. Kezdetben a reneszánsz szobrászat problémái foglalkoztatják és csak bécsi tanulmányútja alkalmával, a Wiener Werkstätte kiállításán ismerkedik meg először a modern kerámia művészi lehetőségeivel. Első fiatalkori alkotásait még a szecesszió hatja át. Az 1919-es Tanácsköztársaságban vállalt szerepe és politikai felfogása miatt azonban ismét külföldre, Bécsbe kényszerül, ahol a Wiener Werkstätteben dolgozva új és látszólag ellentétes stílusáramlatok kerítik hatalmukba. A Wiener Werkstätte, mely az 1900-as évek elején még a szecesszió fellegvára volt, — a húszas években már bizonyos fokig eltávolodott ettől a hagyománytól, s a primitív expreszszionizmusnak nevezett stílusirányzat képviselője lett. A két stílus sajátosságai nem törésszerűén egymás ellentéteként, hanem fokról-fokra mennek át egymásba. Köztudott, hogy nemcsak a szecesszió hajlott az epresszionizmusba, hanem az azt megelőző évtizedek művészete is, sőt, az expresszionizmus, gyökereit tekintve, nem fiatalabb amannál. A szecesszióhoz hasonlóan a primitív expresszionizmus számos stíluseleme is már nem a primitív, hanem egyre inkább a népi szemléletű művészetben él tovább. Nem véletlen, hogy éppen nálunk, Magyarországon a szecesszió előfutárai és nagyjai voltak azok, akik tudatosan keresték a népi formákat, és az irodalomban, képzőművészetben, épí-