Katonas Imre: Mai magyar kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 14. Pécs, 1968)

be elsőízben, hogy a fajansz manufakturális úton, tehát üzemszerű feltételek között is előállítható művészi szinten. A XVIII. század 60-as éveiben a szériában gyártható angol kemény cserép feltalálásával Európa-szerte létrejön a nagyüzemi termelés feltételeinek megfelelő előállításmód, mely rövid idő alatt tönkreteszi a kézműiparszerű majolika, vagy fajanszgyártást. A XIX. században a termelés növekedésével a kerámiaiparban is szinte másod-harmadrendű kérdéssé vált a termékek kivitele. Magyarországon — ahol a kerámiaipar kifejlődését egyéb feudális kötöttségek mellett a bécsi császári porcelángyár monopóliuma is nehezítette — a keménycserép gyártása olyan hatalmas szériában folyt, hogy már-már meghaladta az igényeket. A termelési technológiákban egyre tökéletesedő európai porcelángyárak termelésében a nagyarányú gyártás már-már veszélyeztette a termékek minőségét. A század második felében a legtöbb kerámia- és porcelángyárban a kapitalista tulajdonosok csupán a minél nagyobb haszonszerzésre törekedtek és silány tucatárut gyártottak. A század végén ez a törekvés szinte a kerámia teljes elsilányosodását eredményezte. A kerámiához hasonló jelenségek zajlottak le az ipar többi ágában is. A század közepének stílus-zavarából, a művészi anarchia állapotából a kerámia fejlődése indult meg elsőként a kivezető úton. Ez volt az a művészeti ág, ahol a nagyüzemi gyári termelés először találta meg a maga kifejezési lehetőségeit és ahol először érvényesült az iparművészet haladó, kísérletező szerepe. „A kerámia volt az a terület, ahol először találkozik és forr össze sajátos elválaszthatatlansággal és szabatossággal az új felfedezésekre néző és azokat felhasználó tudomány (pl. kémia) és a művészet, mely először használja fel a modern tudomány sajátos eredményeit." A textiltervezésben ekkor már szinte elfelejtődött, hogy a textilművészet egykor magasrendű művészet volt, — az ötvösség lassan jóformán mindenhol elhalt, régi, nagymúltú művészeti ágak sorvadtak el, vagy éppen csak tengődtek. A kerámiára is ez a sors várna, ha nem talált volna kapcsolatot a fejlődését, művészi kibontakozását lehetővé tevő korszerű technológiával. Hogy a fejlődés miért éppen a kerámiában megy végbe először, — annak számos, messzire vezető oka van. — Annyi azonban biztos, hogy a kerámia fejlődését meggyorsította a kerámiatárgyak mindennapi szükséglet kielégítésére való alkalmassága, használati funkciójuk előtérbe kerülése. A fejlődést jelzik és egyben serkentik az 1851-től megrendezett világkiállítások. A XIX. század végén a kerámia iránti érdeklődés Európa-