Katonas Imre: Mai magyar kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 14. Pécs, 1968)

dominálnak kerámiáin, s ez a tárgyak portalanítását igen megnehezíti. A málló mészkő-szín különböző variációi melett élénkebb színeket is alkalmaz edényein, így például a zöldet, sárgát, kéket stb. Ezeket utólag kvarccal mattit ja, hogy hagyományos színeihez alakítsa. Nagyobb vízimadarak készítésekor szívesen folyamodik — különösen a vékony madárlábak kialakításánál — vas applikációk alkalmazásához. Ezzel ugyanúgy, mint durva, szemcsés felületkialakításaival és erősen mattított mázaival eltér a kerámia anyagszerűségétől, ugyanakkor viszont újabb lehetőséget tár fel a keramizáláshoz. E lehetőségek kimunkálása és művészi mintázás céljaira való alkalmassá tétele azonban még hosszabb időt igénylő feladat. Az eddigiekből is kiderül, hogy keramikusaink különböző utakon jutottak szakismereteik birtokába. Gádor, Gorka, Kovács Margit, — hogy csak a legnagyobbaknál maradjunk, — külföldön szerezték meg a keramikus mesterség ismeretét. Az utánuk következő, vagy a velük kezdő pályatársak egyrésze már itthon, mások viszont még mindig külföldön, elsősorban Bécsben tanulták meg a kerámiakészítés művészi és mesterségbeli fortélyait. A bécsi Wiener Werkstätte tanára: Herta Bucher, Kovács Margiton kívül Kende Juditon keresztül is kapcsolódik a magyar keramikusság hagyományaihoz. Talán egyszer lesz lehetőség olyan kiállítás rendezésére, ahol a magyar kerámiaművészet irányzatainak mintegy öt évtizedes fejlődését mutatjuk be. A jelen kiállítás fejlődéstörténeti kérdések tisztázására nem ad módot. Ennek ellenére, ahol a lehetőségek megengedik, — ha röviden is —, kitérünk azoknak az összefüggéseknek az érzékeltetésére, melyek nélkül mai kerámiaművészetünk fejlődését, alapvető sajátosságait alig érthetnénk. A Gorka Gézával induló pályatársak közül ma már csak Eschenbach Jenő, Gosztonyi Mária és Komlós Miklós foglalkozik aktívan a kerámiakészítéssel, a többiek, — mint pl. Endrő Margit, Márkus Lili — abbahagyták a szakma művelését. Eschenbach Jenő az Iparművészeti Iskola kerámia tanfolyamát végezte el, ahol szobrászattal és kerámiakészítéssel foglalkozott. Ennek elvégzése után Orbán Antal tanársegédjeként dolgozott 1933-tól 1936-ig. Ettől kezdve mint önálló keramikus tevékenykedik. 1937-től számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt, így Bécsben, Barcelonában, Brüsszelben, Oslón, Stockholmban, Helsinkiben, New Yorkban stb. Közben majdnem minden hazai kiállításon résztvett sajátos kialakítású plasztikáival. 1964-ben a Fényes Adolf teremben került sor gyűjteményes kiállítására, ahol ugyanúgy, mint ezen a kiállításon, igen érdekes;