Katonas Imre: Mai magyar kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 14. Pécs, 1968)

művészeti Iskolának főiskolává való nyilvánítását, s ezzel nálunk, Magyarországon is főiskolai színvonalra emelkedet az iparművész képzés. Igaz, hogy hosszú éveknek kellett eltelniök, míg a főiskola be tudta tölteni ezt a feladatát, s olyan felkészültségű tervezőket bocsátott az iparba, akik a megnövekedett művészi feladatok elvégzését sikeresen tudták megoldani. Az 1950-es évek művészetpolitikája a művészképzésre is hatással volt. A szocialista tartalom, nemzeti forma erőltetett hangsúlyozása a művész hallgatók fejlődésére sem volt hatástalan. A tárgyak felületi megmunkálása mögött sokszor hiányzott a kellő plasztikai formaadás és az oktatás tematikájában a formai kultúra elmélyítése nem kapott megfelelő helyet. Az az iparművész, illetve keramikus nemzedék, mely időközben végezte el az Iparművészeti Főiskolát, csak évek múlva szabadult fel a megfelelő szemléleti elsekélyedés alól. Ennek ellenére mégis ez a keramikus nemzedék indult el elsőként azon az úton, mely kerámiaművészetünk felfelé ívelő fejlődését jelentette. Már a felszabadulás utáni első évek sürgetik a meginduló építkezésekábrázolásának tematikai változatossága, sokfélesége, az élet kel egyidőben a monumentális kerámia igényét. Éppen ezért a kerámia különböző műfajain belül a monumentális kerámia találta meg elsőként művészi formanyelvét és alkalmazási lehetőségeit. Az 1950-es évek utáni építkezések intenzitásának növekedésével még az eddigieknél is hangsúlyosabban merült fel .a monumentális kerámia iránti igény. Ezzel szemben az enteriőrkerámia csak később kezdett fejlődni a lakáskultúra viszonylagosan lassú fejlődése miatt. Csak új, modernebb vonalú bútoregyüttesek kialakítása tette szükségtelenné a lakáskultúra hagyományos elemeit, melynek nem utolsósorban a kisméretű dísztárgyak is tartozékai voltak. Ezzel indult meg az újtípusú enteriőrkerámia fejlődése. E két fejlődési tendencia követelményeinek kielégítése sajátos adottságú és felkészültségű kerámiaművész típusát tételezte fel, aki a két (fajta) művészi feladat megoldására egyaránt alkalmas. Az Iparművészeti Főiskolán tanult és diplomázott keramikus nemzedék magas szakmai felkészültségét és művészi hivatástudatát bizonyítja, hogy közülük nem kevesen már jelentős művészi feladatokat oldottak meg. A két műfaj fejlődésbeli egyenetlensége lényegében két típusú keramikus-tevékenységet eredményezett: a mindkét feladatot ellátni tudó keramikusokon kívül megjelentek az épület, — vagy monumentális kerámiával és a kisméretű, enteriőr-kerámiával foglalkozó keramikusok. A fiatal nemzedékre komoly feladatok hárultak középülete