Gebhardt Antal – Vass Anna: A Mecsek hegység természeti képe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 13. Pécs, 1967)

kai együtt, a velük összetéveszthető mérgező gombafajokat. A rajzok az ehető és a mérgező fajok elkülönítő bélyegeit hangsúlyozzák. A legmérgezőbb gombát, a gyilkos galócát, valamint a párduc- és a légyölő galócát külön, a termőhelyén makettben is bemutatjuk, természetes nagyságban. A Mecsek zuzmói (Lichenes) fákon, talajon, sziklákon élnek. — Moszatok és gombák együttéléseként keletkezett szervezetek. A gombafonalak veszik fel a vizet és a szervetlen táplálékot, míg a moszatszervezetek szerves táplálékot készítenek (asszimilálnak). A mohák (Byrophyta), sziklákon, talajon, fák kérgén élnek. Különösen gazdag a Mecsekben a mészkerülő tölgyesek mohaszintje. A harasztok (Pteridophyta) gyökérrel, szárral rendelkező virágtalan növények. Különösen gazdag a szurdok erdők páfrány állománya. Homokkő szirteken él az északi fodorka. A fekete fodorka vulkáni-, a pikkely páfrány meleg sziklákon él. Erdei sziklákon élő gyógynövény az édesgyökerű páfrány. A korpafüvek a Mecsekben megritkultak, részben már ki is pusztultak. Savanyú talajú erdőkben él a kapcsos korpafű. A növénytani kiállítási terem további részén a Mecsek és környékének vegetáció-térképe és növénytakarója látható. A főhelyet a Keleti- és a Nyugati Mecsek vegetáció-tériképe foglalja el s alatta a félkörben futó vitrinsorban láthatjuk az egyes erdőtársulások jellemző növényfajait. Az egyes vitrinrészek felett a megfelelő erdőtársulás rövid jellemzése tájékoztat a Mecsek erdőtársulásairól. A gombnyomásra kigyúló megvilágítás mutatja a térképen a megfelelő erdőtársulás elterjedését a Mecsek hegységben. Végül a Mecsek hegység, illetve a Villány-hegység néhány ritka növényfaját láthatjuk, különleges tér-preparátumként. A Mecsek hegység állatvilágának ícialakulása Állattani szempontból hegységünk földtörténeti múltjának csak attól az időszaktól kezdve lehet jelentősége, melyből a ma élő állatvilág leszármaztatható. Ez a korszak a harmadkor derekára esik, amikor a fajok egyrésze már elözönlötte a kárpáti medence déli részét. A miocén állatvilág ebben az időben az északamerikai prerik állatközösségeinek szavanna-faunájára emlékeztetett, melyben a mediterrán és az északi elemeknek elkülönülése még nem történt meg. A középső miocénben bekövetkezett tengeröntés a Mecsek hegységet mai térszínén mintegy 400 m magasságig körülzárta, úgyhogy abból a legmagasabb részek: a Jakabhegy. Misina és Zen-