Gebhardt Antal – Vass Anna: A Mecsek hegység természeti képe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 13. Pécs, 1967)

gő vonulat szigetként emelkedett ki. Ennek a korszaknak élővilága a Földközi-tenger mellékének fauna-összetételéhez volt hasonló. A szarmata visszahúzódó tengerével szemben, a pannóniai időszak újra, nagyobb tért foglaló tengerrel jelentkezik, míg az időszak végén az egész hegység kiemelkedett a tengerből és végérvényesen szárazfölddé vált. A pannon-tenger visszavonulása után keskeny földnyelv maradt vissza, mely a Balkán-félsziget északi részét a mai Kis-Azsiával kötötte össze és messze nyugatra terjedt. A Mecsek ebben az időben összefüggött a Balkán-félsziget röghegységeivel, valamint a Bakonnyal és a Magyar Középhegység többi tagjaival. A Balkánon átvezető földnyelven keresztül folyt le keletrőlnyugatra a pontusi fauna kicserélődése. A Pannon-tenger elvonulása után, a jégkorszak alatt az időjárás hidegebbre fordult s a magas északi fauna-elemeknek a Mecsek környéke is letelepedésre alkalmas menedéket nyújtott. A jégkorszakot felváltó melegebb idők faunája nagyrészt alkalmazkodott a megváltozott klímához. Egy részük a Mecsek barlangjainak és sziklahasadékainak állandóan hűvös miliőjében talált menedéket s ezek alkotják a hegység föld alatti, szárazföldi és vízi faunájának jellegzetes őshonos elemeit. Más részük újból terjeszkedni kezdett, ellepte Európa és Ázsia északi síkságait, vagy pedig magasabb hegycsúcsokon találta meg életfeltételeit. A Mecsek földrajzi fekvése, földtani alakulása, hegy- és vízrajzi viszonyai s mindezekkel kapcsolatban sajátos éghajlata és növénytakarójának változatossága adja magyarázatát annak, hogy a hegységünkben elterjedt állatvilág fajszáma országos viszonylatban is kimagasló értéket ért el. A növényvilág táplálkozási szempontból a legkülönbözőbb igényeket elégíti ki, a mészhegység ismert meleggyűjtő jellege mellett az áttelelésre azért teremt az állatvilág számára kedvező életfeltételeket, mert a sziklarepedések s a földalatti üregek megfelelő búvóhelyeket biztosítanak. A patakokban gazdag völgyek a vízben élő szervezetek, valamint a fokozott nedvességigényű állatok elterjedését és fennmaradását teszik lehetővé. * Kiállítási vezetőnkben az egyes állatcsoportokat nem rendszertani, hanem olyan sorrendben ismertetjük, ahogy azok a teremben tárlónként egymás után következnek.