Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. Pécs, 1967. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 12. Pécs, 1967)

Baranya megye északkeleti szegélyén, Pécsváradtól 3 knx messzeségben fekszik Mecseknádasd község. Korábban Püspöknádasd, még előbb, így a középkorban, Nadasd volt a neve. Nyugati határrészén, a falu szélső házaitól jó km-nyi távolságtól, magasabb hegyek között, hosszasan húzódik a délről környező völgyből mintegy 70 m magasságra emelkedő Várhegy, a falu telepesutód lakóinak nyelvén Schlossberg. (1. kép.) Két kis patak fogja közre, amelyek nyugatról és északnyugatról indulván, a hegy keleti lábszegélyén egyesülnek. A felső Öbánya felől jön, az alsó a Zengő irányából. Az utóbbit ma, legalább is a térkép szerint, Halászpatak-nak hívják. Régebben, s a nép nyelvén ma is, bár kissé bizonytalanul, Rákpatak a neve. Egyesek szerint a hajdan benne tenyészett sok ráktól kapta volna az utóbbi elnevezését. A meredek hegyoldalakat záró, hosszas, lapos hegytetőn, fás

r bokros erdő sűrűjében, szétszórtan, régi építménymaradványok látszanak, vagy inkább csak sejthetők a sok évszázad óta rájuk rakódott erdei humusz alatt: hajdani vár épületeinek és a hatalmas várudvart kerítő főfalnak szerény maradványai. A Mecsek turistáinak sok évtized óta kedvelt állomása ez a várrom: Rékavár, más, illetve régebbi nevén Rákvár. A nádasdiak és a környékbeliek jobbára csak Var-nak mondják. Akik „Rékavár"-ról szólnak, azoknál többnyire kiderül, hogy tudásuknak nern a helyi hagyomány a .gyökere. Akik ,,Rákvár"-nak mondják a nevét, határozottabbak: ,,így ismerték elődeink is." Magyarázatot is adnak, de kétfélét. Az egyik szerint a vár, illetve udvara hossza* rákalakban nyúlik, ami mérsékelten találó megjelölés. Az 1810. évi Visita Canonica a hegyen álló romot »Rákvár«-nak nevezi, ami ennek a névnek ősibb voltára utal. A »Rékavár" név gyaníthatólag kívülállók, turisták hazafias felbuzdulásából ered, ugyanúgy, mint e Mecsek-tájnak többi, hun nyomokat idevarázsolni kívánó névadása. A Rékavár szóhasználata azonban — a helybeli lakosságétól függetlenül — annyira átment a köztudatba, hogy azt onnan kiiktatni aligha lehet. Még bizonytalanabb a környék mai lakosságának a vár múltjáról vallott ismerete. Akik »tudnak« valamit, azok többségéről egyszeriben kiderül, hogy tudásuk irodalmi gyökérzetű, bár kitapintható a helyi termés is. Ez azonban mást mond, mint amiről alább lesz szó. Érthetően, hiszen a lakosság e táj történetének folyamán, mindannyiunktól ismert okból, alaposan kicserélődött. Néhány évtizede még, állítólag, élt olyan helyi hagyomány, hogy valaha a vár egy fejedelmi angol családé volt, s hogy a hegyet »az: angol szűz hegyé«-nek hívták.

1 Ezt az állítást is nagyon erős-