Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. Pécs, 1967. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 12. Pécs, 1967)
akadtunk. A várt falszegély helyén pedig, 30 cm mélységben, a várudvar felé ívelődő tégla boltozat beroskadó nyomait figyeltük meg. A kutatóakna a terjedelmét jóval túlhaladó tömegű épületanyag omladékba süllyedt, amelyben a szokásos, alaktalan, palás terméskődarabok uralkodtak, nagy mennyiségű habarcsmálladékkal, téglával, téglatöredékkel, 180 cm mélységig. Az omladékba az itt jellegzetes, késő-középkori cserépedény töredékek kisebb tömege ágyazódott. Ehelyütt meg kellett elégednünk annak feltételes megállapításával, hogy itt a várudvar-falat áttörő, kívülről talán rejtett, bejárati nyílás volt. Az a fal közepe tájától délnyugatra, 3 m távolságban, egy nagyobb gödörszáj hívta fel figyelmünket. (V7IÍ. munkahely.) A falubeliek hiedelme szerint itt volt a vár kútja, amely állítólag néhány évtizede még nagy mélységgel tátongott, s később tömték be az erre járók. A gödröt a behányt szikladaraboktól, lerakódott földtől a bolygatatlan rétegig megtisztítván, egy, a környező járószinttől mért 210 cm mélységű, a felszínen 420x400 cm átmérőjű, megfordított csonkakúpszerű gödör alakult ki előttünk, amely lefelé szűkülvén, 200x180 cm átmérőjű fenékkel záródott. Semmiféle idegen anyagot, tárgyat sem találtunk a gödörben, illetve az említett mélységen túl 50 cm-rel mélyített, bolygatatlan fenékalján, amiből a gödör eredetére, rendeltetésére következetethettünk volna. Talán vízgyűjtő volt. A várkútról szóló szájhagyományt azonban munkánk eredménye megcáfolta. Az a faltól délnyugatra, tőle 14—15 m távolságban, az erdei sűrűségben alig észrevehető, kisebb halmosodás mutatkozik. Itt, a lábon álló fák-engedte helyzetben, a várudvar-falra merőleges, 1 m széles kutatóárkot ástunk. (IX. munkahely.) A várudvar-faltól mért 7—12 m távolság között, az 50—55 cm vastag humusz alatt, mintegy 40 cm vastagságú épületanyag-törmelék réteget találtunk, amelynek kiterjedését nem követhettük. Az omladékból 5.3 és 5,7 cm vastag téglatöredékek, alóla a megszokott anyagú, kiképzésű és díszítésű edénytöredékek (17h—j kép) és a már említetthez hasonló alakú, de »derelyevágós« taréjú vas sarkantyú (18b kép) kerültek elő. Nyilvánvalóan ezen a helyen is épület állott, amely a kutatóároktól főként délnyuga felé húzódó irányban terjeszkedhetett. Néhány kisebb kutatóárkot húztunk a hosszú, keskeny várudvarnak a b faltól északkelet felé eső. erdős-bokros szakaszán is, olyan helyeken, ahol a talajfelszín némi emelkedést mutatott. Kiderült, hogy ezek a helyek csak korábbi, talán a Malcomes-féle ásatásnak emlékei, mindennemű korábbi építkezésnek, vagy egyéb munkának nyoma nélkül. (X.— XL—XII. munkahelyek.)
