Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. Pécs, 1967. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 12. Pécs, 1967)

Munkánkat a várudvar-fal maradványainak, nyomainak letapogatásával, körvonalának megállapításával, felmérésével, s az ásatás területének, tárgyainak szintezésével fejeztük be. (2. kép.) Az elmondottak összegezéséből az alábbiak tűnnek ki. A belvilágában 205 m hosszú, váltakozóan, de legnagyobb bővülésében 36 m széles, egészében megközelítően vízszintes várudvart köröskörül, kerületében mintegy 415 m hosszú, 3 m vastag, ép állapotában a 3 m magasságot feltétlenül, netán messze meghaladó, terméskőből, mészben gazdag habarccsal rakott fal szegélyezte. A fal magasságára utal a délnyugati kerek torony melletti, a mondott méretet bőven elérő, bár itt is csonka felszínű falmaradvány. A kőfallal kerített várudvarnak csaknem közepetáján keresztbeszelő építménysor. s az emellett végighúzódó, 10 m széles, 1,5 m mély árok a várudvart kettéosztotta. Figyelembe véve a beépítés tárgyait és jellegét, azt a körülményt, hogy a maradandó anyagból emelt épületek a várudvarnak egyik. — délnyugati, — szakaszán csoportosultak, tekintetbe véve az ugjjan nem jelentős mélységű árok létezését és elgondolható feladatát, a b faltól Nádasd felé eső rész külső vár-nak tekinthető, míg az Óbánya felé nyúló szakasz a belső vár szerepét tölthette be. Alaposan feltételezhető, hogy a középső épületsor romjai az egykori, szerény »palota« maradványát őrizték meg. Az a—b—c falakkal és a várudvar-tfallal közrezárt nagy helyiséget (Pi) talán fából emelt falak esetleg több részre oszthatták. Feltehető, hogy ehhez a helyiséghez a b fal mentén további helyiségek csatlakoztak. Erre engednek következtetni az a falvonulat csonkasága, s a b fal közepetájának belső felületén előtűnt, mélyített tagolások. A palota Pi épületének (épületrészének) építőanyagát, alapfalaiban és fennálló falrészeinek alsó tömegében durván megmunkált terméskő szolgáltatta. A felsőbb szakaszok építéséhez, esetleg csak a falnyílások keretezéséhez igen jól kiégetett, nagyobbrészben egymástól lényegesen nem különböző méretű téglákat használtak. A feltárás adatai elárulják, hogy ez az épület egyszintű, földszintes, fazsindelytetővel fedett volt. Erre enged következtetni az egykori padlózat-szintjét betöltött, égett rétegben talált, nagy mennyiségű tetőzetszeg. Ha ugyanis az épület több szintes lett volna, a zsindelyerősítő szegek az épület pusztulásakor, leégésekor nem hullhattak volna közvetlenül és egyenletesen a földszinti helyiség padlójára. A várudvar közepe táját keresztező épületsoir északnyugati, 8x4,5 m külső falméretű tagja, (Pa épület), az ásatás eddigi eredménye szerint, a többi épülettől elkülönített, bizonyára több szintes toronyépület volt. A külső sáncolás felé néző, 295 cm széles kapu-