Vezető a Janus pannonius Múzeum régészeti kiállításához. II. javított, bővített kiadás. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 11. Pécs, 1966)

A zengővárkonyi nép falusias, zárt településén belül Dombay János kétféle épülettípust talált. A legtöbb szabálytalanul kerekded felülnézetű, földbeásott gödörlakás, amely egy-két lakógödörből s ezek körül elhelyezett kisebb raktárgödrökből, vermekből áll, fölöttük sátorszerű tető volt, amelyet földberögzített faváz tartott. A tetőzet anyaga nád, rőzse, száraz fű, szalma lehetett. A másik épülettípus a föld felszínén álló, négyszögletes alaprajzú, oszlopos nagy ház volt, két belső, négyszögletes helyiséggel, előcsarnokkal. A gödörlakásokban páros családok, a nagy faszerkezetű házakban nagycsaládok lakhattak, vagy talán ezek kultuszcélokat szolgáltak. A telep lakóinak életmódját a leletek nagy változatossága árulja el. Ujabb kőkor. A vadászat fegyverei és szerszámai A terem szemközti falán lévő falitárlóban a vadászat fegyvereit: csontból és tűzkőből készült nyílhegyeket, szarvasagancsból faragott szigonyokat, gerelyeket látunk. Odébb csiszolt, nyéllukas kőbalták, kőfokosok, fejtőkések, utóbbiak az elejtett vad megnyúzására valók. A szekrény alján egy férfisír mellékletei — kőfokos, fej tőkés — arról tanúskodnak, hogy a vadászat a férfi dolga volt. A kő csiszolását az újabb kőkor embere találta fel. Korábban, az őskőkor tíz- és százezer évein át csak ütögetéssel, pattingatással készültek a kőeszközök, kizárólag tűzkőféleségekből, mert csak ezek alkalmasak a pattingatás útján való eszközformálásra. A csiszolással valamennyi kőfajta megfelelő munkaeszközzé vált az ember számára. A csiszolt kőeszköz használhatóságát fokozta a kő átfúrásának feltalálása.