Vezető a Janus pannonius Múzeum régészeti kiállításához. II. javított, bővített kiadás. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 11. Pécs, 1966)

Az egyik szekrényben lévő kész és a munka különböző szakaszaiban félbenmaradt, eredeti eszközökben szemlélhetjük a csiszolt kőfokos és fejtőkés készítésének munkamenetét. A tűzkőből pattintással, szilánkolással előállított munkaeszközök használata azonban messze az őskoron túl, a bronzkorig is élt. Ökölnyi tűzkőtömbökről, ütőkővel pengéket hasogattak le s ezekből készítettek kést, fúrót, kaparót, nyílhegyet és egyéb tárgyakat. Az elejtett állat húsa táplálék, bőre ruházati, csontja eszköz-, szerszámanyag. Felhasogatott csontszilánkokból, homokköven történt csiszolás útján, tűk, árak, simítok és egyéb használati tárgyak, szarvasagancsból balta és vésőtokok, nyéllyukas fokosok készültek, de megmunkálták a csontot fűrészelés, faragás útján is. A kiállított anyagban a ma használatos eszközeink, szerszámaink ősei állanak előttünk, bizonyságául annak, hogy amazok hosszú fejlődés eredményei. Az újabb kőkori, a rézkori, így a zengővárkonyi ember ismerte már a szövés-fonás műveletét is. Gyékényből, sásból s egyéb növényi szálakból különféle tárgyakat készített. Bizonyítéka ennek az agyagedények fenekén néha látható gyékényszőnyeg-lenyomat. Egyik-másik sírban talált rézgyöngyök oxidációja pedig megőrizte az azok felfűzésére szolgált fonál darabkáját. (Nagyító alatt.) A telepen és a sírokban talált, agyagból égetett szövőszéksúlyok, orsógombok, csontból készült vetélők, tűk, árak nagy sokasága élénken beszél az őskori szövő-fonómesterség viszonylagos fejlettségéről. Az újabb kőkor nagy jelentőségű találmánya az agyagedénykészítés. A zengővárkonyi népnek már különlegesen fejlett edénykultúrája volt. Az edényeket szabad kézzel, csont- és fasimítók alkalmazásával készítették, vörösvasércből őrölt festékkel különféle díszítőmintákat festettek rájuk. A vörösvaséi cet a közeli pusztakisfalusi Róka-hegyen bányászták, őrlőlapokon porrátörték, agyagtégelyben híg péppé keverték s az edényre kenték. A két teremben látható edények sokasága megközelítő képet nyújt a zengővárkonyi őskori fazekasok formaalakító és díszítő készségéről. Az edényeket különféle célokra, ételfőzésre, sütésre, a termelt javak (pl. gabona) tárolására készítették, de a halotti és áldozati kultusz céljaira is. A vékonyfalú, továbbá a különleges, könnyen