Vezető a Janus pannonius Múzeum régészeti kiállításához. II. javított, bővített kiadás. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 11. Pécs, 1966)

1—Jí. terem. Ujabb kőkor* Az újabb kőkor végén, az ezzel összeolvadó korai rézkorban, (»kőrézkor«), feltételezhetően a Mecsek vidékén, sajátos műveltség alakult ki, amelyet a Tolna megyei Lengyel községről, ahol először tárták fel emlékeit, lengyeli műveltségnek neveznek. Kialakulásában része volt egy dél felől ható, a Földközi tengermenti világ kultúrjavait közvetítő későkőkori kultúrának is. Utóbb a Dunántúl nagy részén elterjedt, sőt északi irányban a Duna vonalát is átlépte. A műveltségnek máig ismert legjelentősebb lelőhelye a Pécstől északkeleti irányban mintegy 30 km távolságban lévő Zengőimrkony község határa. Itt Dombay János egy nagykiterjedésű lakótelepet fedezett fel, amelynek jó részét fel is tárta. — Ásatásainak eredményéből való a kiállítás első két termének anyaga. Ebben a két teremben az újabb kőkorvégi, korarézkori ember életének minden lényegesebb megnyilvánulását magunk előtt látjuk, már amennyit a föld mélye megőrzött számunkra. A tárgyak mint eleven erővel ható történeti, társadalom- és művelődéstörténeti forrásanyag tárulnak elénk. Az első terem elején látható térkép az őskori falu helyét s az ásatások területét tünteti fel. A légifelvétel jól érzékelteti, hogy az első letelepülőket milyen szempontok vezették lakóhelyük megválasztásában. A hegy, a patakokkal átszelt völgyek s a síkság változatossága, a vidék természeti adottságai nyilván megfeleltek a délről jött, kultúrahordozó nép életigényeinek. E környezetben az itt élt őskori ember megélhetésének bőséges forrásait találta meg. A szemben lévő falon az egyik zengővárkonyi sírból való koponya szemlélteti az akkor itt élt mediterrán embert; a fényképek a ma élő mediterrán férfit és nőt ábrázolják. * Azoknak az időknek szakaszait, amelyek népeiről, emberéről írás nem szól, hagyomány nem beszél, csak a földben rejlő hiányos emlékanyag ád hírt, más hijján, az eszközök megmaradt, egymást követő legfőbb anyagáról, részben előállítási módjukról nevezték el a régészek. (Régi és újabb kőkor, rézkor, bronzkor, korai és késő vasikor.) Az egyes korokon belül legfőképpen a kerámia, az agyagedények változatos formája, még inkább díszítése nyújt az időfelosztáshoz alapot.