Vezető a Janus pannonius Múzeum régészeti kiállításához. II. javított, bővített kiadás. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 11. Pécs, 1966)

részben edények, illetve ezek tartozékai, pl. fülrészei. Az emberszobrocskák nőalakokat ábrázolnak. A legkiválóbb köztük, a gyermekét szoptató anya, edénybütyökfül volt. E nőábrázolások a földanyatisztelettel s a társadalmi berendezéssel függenek össze (matriarchátus), a női nem szerepe kultikus elismerésének kifejezői, a létfenntartással, s a származással kapcsolatosan. A baloldali szekrényben lévő szobrocskák állatokat ábrázolnak. Játékszerek is lehettek ezek, de feltehető, hogy totemállatok megmintázásai. Az ember- és állatszobrocskák művészettörténeti vonatkozásban is kiemelkedő jelentőségű darabjai a zengővárkonyi leletanyagnak. III. terem. Rézkori és korabronzkori műveltségek (i.e. 2100—1700) A kiállítás harmadik termében két, egymástól különböző, egymást követő műveltségnek, a péceli (badeni) és zóki (vucedoli) kultúrának jellegzetes emlékeit látjuk. A péceli műveltség a rézkorban, feltehetően a lengyel műveltség virágzása idején alakult ki Jugoszlávia északi részén. Távolabbi tájakról érkezett hatások is érték. Utóbb az egész Kárpátmedencében elterjedt. Sok telepét, számosat Baranyában is ismerjük. (Vasas, Palotabozsok. stb.) A péceli kultúra népe kapás földművelést űzött, megélhetésében az állattenyésztés jelentős szerepet játszott. Háziasított állatai között megtaláljuk, a szarvasmarha mellett, a lovat is. Élelemszerző életformáihcz tartozott a halászat, vadászat is. Eszközeinek anyagában és alakjában — az előző korhoz képest — jelentős változás nincsen. Jellegzetesek széles szalagfüles agyagedényei, öblös, nyakas korsói. Lakása a föld fölé emelt, fa-, veszszővázas, sárral tapasztott kunyhó, amelyet agyagos sárból rákot-; kemencével is elláttak. Egy ilyen, a palotabozsoki ásatásból származó kemencének megmaradt része látható a terem jobboldali, belső sarkában. A baloldalon levő tárlók a Dráva—Száva felső folyása tájáról induló s a folyók mentén kelet, majd észak felé Terjeszkedő vucedol:—zóki műveltség emlékeit őrzik.* *Vucedol szlavóniai község, a kultúra legjelentősebb, névadó lelőhelye. Zók, mint az első hazai lelőhely neve az eredeti elnevezéshez, jelentőségénél fogva, hozzákapcsolódott s a nemzetközi hasznlatban is tért hódít.