Vezető a Janus pannonius Múzeum régészeti kiállításához. II. javított, bővített kiadás. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 11. Pécs, 1966)

E műveltségnek a megyében több telepét ismerjük. Népe szívesen ülte meg a környező tájból kiemelkedő löszhalmokat. Jelentős telepmaradványokat rejt Pécstől délkeletre Nagyárpád, délnyugatra Zók község határa. Ezeknek a telepeknek virágzása idején a Pécstől délre szétterülő, széles, lapos völgyet víz borította, amely halászásra bőséges lehetőséget nyújtott. A halászat sok eszközét főként Nagyárpádon találták meg. Madáralakú edény. Zóki műveltség A teleplakók megélhetésének alapja azonban a földművelés és nagyállattartás volt. A földművelő életmódjáról tanúskodnak a telepekről előkerült örlőkövek, valamint az egyik nagyárpádi ház alá ásott veremben megmaradt gabona. A település alakzatait, a félig a föld fölött állott házak formáját, szerkezetét sok esetben sikerült megállapítani, amit az ásatások során felvett fényképek, rajzok, továbbá a rekonstrukciós kísérletek is bizonyítanak. A zóki kerámia különlegesen jellegzetes: a változatos alakú, égetett agyagedények nagy részét gazdag, geometrikus vonalvezetésű díszítés fedi. Az edényfalba mélyített vonalakat csont- és kagylóporból készített, fehér színű péppel töltötték ki. Ez a díszíts