Romváry Ferenc: A pécsi Modern Magyar Képtár. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 6. Pécs,1964)

mot ad - egy-egy művész alkotásán keresztül - a századfordulótól napjainkig eltelt időszak különböző művészeti áramlatairól. Azok közül, akik a magános utat járták, kiemelkedő jelentőségű MEDNYÁNSZKY LÁSZLÖnak még a múlt században gyökerező, az új törekvések felé mutató művészete. Alkotásait elsősorban a természettel való bensőséges kapcsolat határozta meg, a természeti látvány inspirálta, a Tátra hófödte csúcsai és az Alföld végtelen horizontja egyaránt vonzották képzeletét. Magábaszívta a táj varázsát és a megérlelt természeti élményt műtermében festett képein jelenítette meg. Korábbi pontos természetábrázolása késői képein vizionárius vázlatosságig, a belső lényeget visszaadó látomásig fokozódott. A színek, fények és árnyalatok hangulati erejével fejezte ki gondolatait a világról, amelyben élt, amelyben az önként vállalt nélkülözés, sajátos puritán életmódja a társadalom elesettjeihez közelítette. Képein a háború embertelensége, elgyötört hadifoglyok, szállító trének és a lövészárok mélyén szenvedők, halottak vádolnak megdöbbentő realizmussal. Koszta József, Rudnay Gyula és Nagy István festményein, amelyek Mednyánszky képeivel együtt Tamás Henrik gyűjteményéből kerültek múzeumunkba, az Alföldi festők törekvéseit látjuk. Egyaránt jellemző rájuk a realista ábrázolásmód, a természetközelség és a paraszti élet közvetlen, együttérző szemlélete. Talán a legjobban bizonyítja ezt KOSZTA JÓZSEF művészete. Koszta rövid nagybányai és szolnoki működés után Szentesen telepedett le, az alföldi tájat és a szegényparasztok fáradságos életét örökítette meg nyers, darabos előadásmódján. A kiállításon szereplő Rőzsés lány sárga, vörös és kék tömör színfoltjai élesek, a tűző alföldi naptól átforrósodott anyag magába szívja a mindent átható fényt. A föld és az ég komor súlyossága kiemeli a nőalak meleg színfoltokból felépített alakját. Portréin a sötét háttérből plasztikusan kiemelkedő arc finom színekben gazdag. RUDNAY GYULA a fény-árnyék ellentétének drámai erejét használta fel. A háttér meleg barnáiból kivillanó fehérek, a romantikus felfogás Munkácsy örökségének folytatását jelenti. Tájképei közül kiemelkednek a csendes szépségű bábonyi képek, a Csűr és a Csőszházak, harmonikus színvilágukkal. A tiszta ég, a világosbarna épületek és a lombnélküli fák mozdulatlan nyugalmat árasztanak. A finom atmoszférájú Parasztudvar acélszürke tónusából és monokróm egyhangúságából alig villan elő más szín.