Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

Kisiíjbányai javulások ügyben fogy a meg működő fazekasok száma, kályhaszemeket pedig már senki nem készít. (Az ötödik teremben, a fazekasságnál bemutatott térképen még csaknem húsz fazekasközpontot ábrázoltunk, ezek közül ma már csak kettő van meg.) A kendermunka fokozatos háttérbeszorulásával az esztergályosok közül a rokkásoknak fel kellett hagyniuk mesterségükkel ; csizmadia, szűrszabó, kékfestő, mezesbábos is csak hírmondónak maradt. Kővágószőllősön is megszűnt már a régi kőfaragóipar, nem készülnek a hajdan nélkülözhetetlen kézimalmok, kődarálók. Ma is jellemző még Mohácsra a fekete korsó készítése és a busómaszkok faragása. Kis új bányára a fa villa készítés, Alsószentmártonra a vesszőfonás, Felsőszentmártonra a horvát főkötő (pocelica) készítése és így tovább, mint vitrinünkben látható.