Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

Baranya néptérképe a legszínesebbek közé tartozik az országban, a magyarság mellett németek, délszlávok és cigányok élnek megyénkben. Mindegyik etnikum több csoportra osztható nyelvjárása és kultúrájának jellemző sajátosságai alapján, amelyeknek kialakulásában nem elhanyagolható szerep jutott a vallási különbségeknek is. Az egyes népcsoportok házasodási területének vizsgálata is hozzásegített területi körülhatárolásukhoz, az endogám tendenciát felvátló exogámia pedig jól mutatja, hogy mikor indult meg az egyes etnikus csoportok közötti különbségek kiegyenlítődése. A múlt század második felétől a polgári, s a napjainkban érvényesülő, egyre gyorsabban ható szocialista átalakulás lassan elmossa a népek, népcsoportok közötti különbségeket - ezeknek a változásoknak bemutatása azonban túlnő kiállításunk keretein, csak helyenként tudunk utalni rájuk. Az első teremben elhelyezett fali térképen eltérő színekkel jelöltük az etnikus csoportokat: a piros színek a magyarságot, a kék változatai a délszlávokat, a sárga a németséget jelöli. A szinte mindenütt, minden falu határában megtalálható cigányokat nem tüntettük fel térképünkön, a telepesek közül is csak a bukovinai székelyek és a moldvai csángók szerepelnek: az előbbieket a falu köré húzott barna, az utóbbiakat zöld gyűrű jelöli. Bár a kiállításban lehetetlen 'szemléltetni az egyes népcsoportok valamennyi kulturális eltérését, ezek az eltérések tagadhatatlan megvannak, ha nem is tártuk fel és mutatjuk be valamennyit. A fali térképen eddigi ismereteink alapján vázoltuk a népcsoportok táji elrendeződését. A magyarságot nyolc csoportra oszthatjuk Baranyában. Ezek egyrészének neve földrajzi tájegységet is jelöl (Ormánság, Zselic, Hegyhát, Vízvölgy, Hegyföld), vannak azonban olyanok, amelyeket csak a kulturális eltérések választanak el környezetüktől (Szigetvár környéki katolikus, Pécsvárad vidéki, sárközi hatást mutató református magyarok). A XVI. századtól több hullámban betelepült délszlávok csoportjai (szerbek, horvátok, sokacok) - részben nyelvjárásuk, részben hagyományos kultúrájuk eltérései alapján - tovább oszthatók, kiállításunkban azonban nem az egymás közötti, hanem az egyéb nemzetiségekhez viszonyított eltérések hangsúlyozására törekedtünk, ahol ez lehetséges volt. A belső eltérések csak e népcsoportok eredetének pontos feltárása után állapíthatók meg, ugyanis azzal szorosan összefüggenek: nem itt, hanem még az ó- (vagy legalábbis korábbi) hazában alakulták ki. A németséggel is nagyjából ez a helyzet, de meg kell jegyeznünk, A