Mándoki László: Busójárás Mohácson. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 4. Pécs, 1963)

sem zavarja cl, ellenkezőleg, szívesen nyit kaput nekik. Éktlen sivalkodással ront be az udvarra a gyerekhad, bao, bao, bao! ordítoznak és nagyokat morognak hozzá. Kercplőik zaja nem ül el addig, míg be nem eresztik őket a házba s valamilyen édességgel, kaláccsal le nem csendesítik őket. Előbb azonban buzogányukkal, botjukkal megveregetik a ház sarkát és a kemence száját. Régente versikét is mondtak ennél a műveletnél . . . A kapott kalács elfogyasztása után a gyerekek felkerekednek és másik házhozmennek. ... a farsangoló gyerekek régente nyársat is vittek magukkal, amire kolbászt, hurkát tűztek a háziak". . . . (Csalog, 1949, 4-5. lapokon.) Nyilvánvaló a cselekmény termés-, termékenységvarázsló jellege, amelyet a felnőttek busójárásában (velki poklada), illetve annak régi formájában is kielemezhetünk. Messzire vezetne azonban, ha tovább foglalkoznánk ezekkel a kérdésekkel, kíséreljük meg inkább a busójárás vázolását. A mai, menetszerű busójárással ellentétben régen a busók csoportokba tömörülve, együtt (szkupa) járták a várost. E csoportoknak feje,, úgy tűnik, a kürtös volt, ennek házánál gyűltek össze a többi busók, innen indultak útjukra. Ma is mondják Mohácson, ha megszólalnak az óriási fakürtök (szvirala), hogy „a busók hívják egymást". Az egyes kürtök eltérő hangját, ha mi nem is, a busók határozottan felismerik, és tudják, hogy hol keressék a csoport többi tagját, illetve a kürtöst, amikor meghallják a kürt messze elhangzó, búgó hangját. A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma, szőrével kifordított,, rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött, ciframintás női harisnyát húztak, cz térdig ért, lábukon bocskor (opanci). Régi harisnya és bocskor ma már alig-alig akad, ezeket újabb harisnyák és bakancsok pótolják. A bundát öv, de méginkább kötél fogta össze derekukon, erre tchénkolompokat (zvónó) akasztottak. Kezükben szinteelmaradhatatlan a kereplő (skrepetájá), vagy a soktollú, fából összeállított buzogány (bozduvan). Egyesek fából faragott „fegyvereket" hordoznak: kardot (rif), vagy újabban alabárdot, mint 9. képünkön is látható. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi, a fűzfából faragott, birkabőrcsuklyás maszk, amelyet kapának, vagy lárf ának neveznek (a lárf a szó jelölhet nem fából készült álarcot is, a kápá soha). A maszkok is igen megváltoztak az idők folyamán, a hagyományos formákat egyre inkább felváltják az új stílusú, vagy kifejezetten egyéni ízlést és fantáziát tükröző darabok (ezekből nem mutatunk be egyet