Vezető a Janus Pannonius Múzeum régészeti kiállításhoz. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 3.)

tartott. À fedőanyag nád, szalma, rőzse vagy száraz fű lehetett. A házak valóságos utcarendben helyezkedtek el. A település formája és módja kezdetleges földművelésre, illetve földművelő életmódra utal. Erre mutat az is, hogy e nép következetesen lösztalajra települt. A lösz a legjobb termőtalaj. A földművelés leletekkel is bizonyítható. Gabonatermelésre mutat az őrlőkövek nagy sokasága. Az épületek vesszőfonatos falát pelyvával kevert sárral tapasztották be. A pelyvával gabonaszemek is kerültek bele. E sártapaszrögökből eddig a kétsoros árpa (Hordeum distichum) és a tönkölybúza .(Triticum spelta) volt kimutatható. A föld megmunkálása felszínes volt. Pihent, jó föld bőven állt rendelkezésre. A földművelőeszközök főleg fából készülhettek, ezek azonban elpusztultak. Kőből csiszolt, állati csontokból és szarvasagancsból készült kapák azonban hőven maradtak meg. //. terem. — ősközösség (újabb-kőkorszak) Szó volt az első teremnél arról, hogy a települési helyek mellett következetesen sírcsoportok fordultak elő. E sírcsoportok közül egynek a térképe látható a nagyobb, sima falfelületen. A fénykép a sírcsoport helyét mutatja. A négy nagy szekrényben lévő sírleletek és a terem közepén lévő, földjével együtt kiemelt sír ebből az egy sírcsoportból való. Az első szekrényben gyermek- és férfisír, a másodikban férfi-, női és gyermeksír, a harmadikban két férfisír, végül a negyedikben egy férfisír leletei láthatók. A szekrények hátfalán levő vázlat mutatja az ugyanott elhelyezett sírlelethez tartozó csontváz helyzetét, még pedig az eredeti fényképfelvétel nyomán. A csontváz körül, a sírban talált tárgyak vázlatos rajza azt mutatja, hogy az illető tárgy hol volt a sírban. Körül ugyanezek a tárgyak láthatók eredetiben, a rajzokhoz bekötve. A sírokban talált fontosabb festett edények színes képei láthatók a közbeeső falfelületeken. Különös figyelmet érdemelnek a második, harmadik és negyedik szekrény hátfalán bemutatott férfisírok leletei. Feltűnhet már a leletgazdagság önmagában véve is. Ezekben a sírokban számos, remekművű, festett edény volt. Ezekben a sírokban vannak a korábbiak során törzsi jelvényként említett, vadkan agyarából készített csüngők (vadkantrófeák). Ezekben a sírokban hiányzott a csontváz koponyája. Az agykoponya mindegyiknél hiányzott. Egyik-másik ilyen esetben az állkapocs meg szokott lenni. A koponyát nagy gonddal operálták le. A leletanyagból feltehető, hogy e sírok kiváló képességekkel rendelkező vezetők sírjai. A koponyavételre a ma is élő természeti népek köréből vehetünk megközelítő párhuzamokat. A győztes harcos megeszi a megölt ellenség szívét, máját, tüdejét stb., hogy a megölt ellenfélnek az azon testrészben székelő ereje, bátorsága, vagy valamilyen más képessége, illetve tulajdonsága az ő személyes tulajdonává váljék. Valószínűnek látszik,